Ha a Jupiteren lett volna az élet mekorák lennének az emberek a földi emberel?

Vagy az is lehet, hogy hatalmasak lennének, tele gázzal telt testüregekkel, és az atmoszférában lebegnének. :)

(Bár ezzel az lenne a gond, hogy az atmoszféra eleve elég könnyű gázokból áll; nem tudom, milyen gáz lehetne a testükben.)

KICSIT HOSSZÚRA SIKERÜLT A VÁLASZOM, DE A VÉGÉN VAN EGY MODELL AMI BECSLÉST AD RÁ.

Ez nagyon sok mindentől függ, az egyik a gravitáció. Az erős gravitáció miatt egy szív nehezebben tudná a vért felpumpálni, ami korlátozná egy élőlény méretét.

Azonban sok mástól is függ az élőlények mérete, mint például a légkör. Több száz millió évvel ezelőtt jóval magasabb volt a légkör oxigén tartalma, így a rovarok hatalmasra nőttek (pl a mai szitakötőkhöz hasonló, 1m-es rovarok).

Tekintve, hogy a Jupiter légköre többnyire héliumból és hidrogénből áll, bármilyen élőlénynek eléggé nehezére esne a lélegzés és nem tudna túl nagyra nőni. Mikroszkópikus élőlényeknél többet elképzelhetetlennek tartok.

Persze mi az életnek csak a földi formáját ismerjük, lehet, hogy lehetséges olyan életforma, ami kedvelné a körülményeket a Jupiteren. Ez azonban teljesen eltérne a földitől, így ezen életformák méretét limitáló tényezők nem lennének azonosak a földiekkel, tehát lehetetlen megmondani a méretüket.

Továbbá problémát jelent az is, hogy a Jupiteren nincs szilárd felszín.

Végezzünk azonban el egy gondolatkísérletet!

Tegyük fel, hogy van egy bolygónk, a légkör azonos a földivel, de a gravitáció a Jupiter "felszínén" (látszólagos felszínén) lévő, ami a földi kb 250%-a (meglepően kicsi). Az ember vérének mennyisége arányos a magasság 3. hatványával, így legyen a szív mérete is azzal arányos (biztos vagyok benne, hogy a gyakorlatban ez nem egészen így működik, de nem tudok jobb feltevést...). A szívet egy (vékony falú) gömbbel modellezve megmutatható, hogy a stressz a falban egyenesen arányos a benne lévő túlnyomással. Ez a túlnyomás mivel arányos?

1) A testmagasság 1. hatványával (hidrosztatikai nyomás).

2) A gravitációs gyorsulással

3) A testmagasság 3. hatványával (több vért nehezebb átpumpálni a hajszálereken)

4) A testmagasság -2. hatványával (a testmagasság második hatványával arányos a szívbe csatlakozó erek keresztmetszete, ami könnyebbé teszi a vér áramlását)

Ez összességében azt jelent, hogy a szív falában a stressz arányos g-vel és a testmagasság 2. hatványával. Feltételezve, hogy ez mindig ugyanaz, hiszen a szívizom mindig ugyanakkora stressz kifejtésére képes, kiszámolható, hogy mekkora lesz az ember a nagyobb gravitációban:

h1^2*g1=h2^2*g2

h2=h1*sqrt(g1/g2)=0,6*h1

Vagyis 0,6-szorosa lesz az ember mérete.

Ez a modell rengeteg hatalmas közelítést és feltételezést tartalmaz.