Ha valaki természettudományt akar tanulni, az jobban teszi ha azt hazudja, hogy ateista vagy agnosztikus?

"egy izgalmas előadás után" :D

Már az jó, ha a hallgatók tizede részt vesz az előadáson, azok pedig a tanulással lesznek elfoglalva, ha beszélni fogtok egymással, akkor a téma is ehhez fog kapcsolódni. Egyetemen nem olyan kapcsolatok alakulnak ki, mint gimnáziumban, nincs osztályközösség, a gyakorlati csoportok is csak fél évre szólnak, és ott is már jó, ha a hallgatók fele bejár. Tehát nincs honnan kiközösíteni. Egy-egy emberrel fogsz személyes kapcsolatot ápolni, már ha lesz olyan diáktársad, akit érdekel a másik ember és nem a telefonját fogja bámulni két gyakorlat között.

Mesterképzésen már családiasabb a környezet, oda már többnyire csak az jár, aki tanulni szeretne, itt meg már le szoktak szokni az emberek a kiközösítősdiről. Magasabb szintről meg nincs tapasztalatom.

1. Akármilyen tudományon folytatsz tanulmányokat, senki nem fogja megkérdezni azt, hogy hiszel-e Istenben, a Mikulásban, vagy a fogtündérben. Pont úgy, ahogy általános iskolában, mikor fizikát tanultál. Olyan kérdés volt, hogy mi Newton második törvénye, vagy hogy mennyivel nő x térfogatú gáz nyomása, ha y °C-al növeljük a hőmérsékletét, olyan kérdés nem volt, hogy miben hiszel és miben nem.

2. A tudomány nem ateista. A tudományt a módszertana határozza meg, nem a világképe. Ha valami a tudományos módszerre épül, akkor tudomány, ha nem, akkor nem. A tudomány az igazságot keresi. Ha az igazság az, hogy Isten létezik, és erre tudományos módszertannak megfelelő bizonyítást tesz le valaki, akkor a tudomány Isten létezését fogja állítani.

3. De nem fogja ezt állítani. Ugyanis Istennel az a probléma, hogy nincs pontosan definiálva az Isten, vagy úgy általában az isten fogalma. Sőt bizonyos meghatározások miatt a tudomány nem is tud Isten létezésének kérdésével foglalkozni, hiszen a tudomány az anyagi világ jelenségeivel foglalkozik, ha Istent úgy definiáljuk, mint az anyagi világon kívüli entitást, akkor a tudomány számára vizsgálhatatlan lesz Isten létezésének kérdése.

4. A közhiedelemmel ellentétben a keresztény egyház nagyban hozzájárult a tudomány fejlődéséhez, mind a mai napig vannak a Római Katolikus Egyháznak tudománnyal foglalkozó intézményei. Hiszen a római katolikus álláspont az, hogy nem a Biblia az egyetlen Istentől eredő kinyilatkoztatás, hanem maga a teremtett világ is Isten egy kinyilatkoztatása, így a világ megismerése pont annyira Isten megismerése, mint a Biblia olvasgatása. Az más kérdés, hogy a tudomány eredményeiben valahogy csak nem sikerült felfedezni Isten jelenlétét, kvázi minden a világról feltárt ismeretünk azt mutatja, hogy a világ jelenségeit egyszerű, intelligencia nélküli törvények határozzák meg. Nyilván ez vezetett előbb a deista nézethez – miszerint Isten teremtette a világot, de a működésébe nem avatkozik be, azaz „a gép forog, az alkotó pihen” –, majd nyilván a tudományos eredmények logikusan táptalajul szolgáltak az ateizmusnak. (Meg a materializmusnak, de megint érdemes megnézni, hogy mi a különbség: tudományosság ≠ ateizmus ≠ materializmus.)

~ ~ ~

A vallásodról, hitedről senkinek nem kell nyilatkozni. De nyilatkozhatsz, ha akarsz, maximum lesz egy jó vitalapod, ami vagy téged, vagy a vitapartneredet úgy nézőpontok megismeréséhez fog vezetni.

Érdemes ezt is meglesni:

[link]

Kétségtelen, hogy a tudományos végzettségűek körében a népesség átlagához képest több az ateistea, de az megkérdőjelezhető állítás, hogy a tudományos végzettségűek körében erős többségben lennének-e az ateisták. De az mindenképpen megállapítható, hogy nem példa nélküli, hogy akár egy vezető tudós hívő lenne. A karrier, meg hasonlók szempontjából a vallásosságnak nem sok szerepe van. Ha tudományos módszerekkel bizonyítva lett, hogy E² = (mc²)² + (pc)², akkor pont annyira mindegy, hogy az illető hitt-e Istenben, mint az, hogy cukorral eszi-e a túrós tésztát, vagy hogy szereti-e a macskákat.

A (természet)tudomány lényegéhez tartozik, hogy mint tudód az ember nem engedheti meg magának, hogy nem falszifikálható hipotéziseket fogalmazzon meg. A tudomány maga tehát per definitionem agnosztikus. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a művelői magánemberként ne lehetnének akár teista hívők, akár ateisták – egészen addig, amíg a hitük és a tudományos módszeresség követelményei egymással nem ütköznek.

A magam részéről úgy tapasztaltam, a legtöbb agnosztikus általában ezt elismeri és elfogadja, legfeljebb a fejét fogja csóválni egy kicsikét. Ami az ateistákat illeti, aki – legyen az tanár vagy egyetemista – nekiáll a maga ateizmusát számonkérni rajtad (vö. térítés) a szokásos szöveggel, hogy ez a „tudományos és racionális” felfogás, az olyannyira doktrinér és olyan szinten nem érti, hogy hogyan is működik a tudományos gondolkodás, hogy nem érdemes foglalkozni vele, mert mert a maga privát meggyőződéseit belekeveri a szakmájába, és biztosan tudhatod róla, hogy annyi keresnivalója sincs a tudományos életben mint neked.

Aki kiakad, hogy te hívő vagy, ő meg nem, az egy frusztrált egyén, és bizonyára más dolgokon is felhúzza magát. Az ilyen emberek rossz társaságok. Elégtelen vitapartnerek. Kerülni kell őket, függetlenül a vallási beállítottságuktól.

Ráadásul a természettudományok, nem foglalkoznak Vallási dolgokkal, mert azok nem figyelhetőek meg. Úgymond egyenlőre csak az emberek képzeletében van jelen, de ettől még lehetnek igazak. Tehát a tudományok sosem fognak összegabalyodni a vallásos meggyőződésekkel. A tudományhoz megfigyelések kellenek, nem egyéni elképzelések feltételezett misztikus lényekről.

Az ember vallása magánügy. Habár kétségtelen, hogy elég érdekes beszélgetések zajlanak le miatta... De ettől még nem kell hogy kiközösítsenek, és nem is fognak. Azok, akik betegesen ateisták, azok ugyan olyan ellenszenvesek mint a túlbuzgó fanatikus vallásosok. Ezek szélsőségek, és habár belefuthatsz ilyen alakokba. Az átlag totál normális és nem szól meg azért mert te hiszel valamiben. Ráadásul be kell látnia az összes ateistának, hogy nem tud tudományos bizonyítékot hozni arról, hogy nincs Isten! Tehát a kérdés akár tetszik, akár nem: továbbra is NYITOTT!

Szerintem ne félj ettől! Keress olyan társaságot, akik nem debilek... Akadni fog az is bőven... :) A fanatikus ateistákat meg ki kell röhögni a jó fejekkel... :D

Tudományos szempontból a hívőség vagy ateizmus teljesen lényegtelen kérdés.

Amíg valaki csak vallásos és nem támadja a tudományt, addig a tudománnyal nincs semmi ütközési terület.

Az már emberi habitás kérdése, ki hogy viszonyul hozzá.

Mint ahhoz, hogy meleg vagy-e, hosszú-e a hajad, van-e tetkód stb.

Mindezek olyan kérdések, amik egy széles látókörű tárgyilagos embernek bármennyire is számítanának.

Erre nincs más megoldás, mint a társaságodat ilyen emberekből válogatni és a tabuktól, prekoncepcióktól, fóbiáktól terhelteket elkerülni.

Ki fog alakulni, kivel érdemes szóba állnod.

Nincs szelekció teszt nélkül, még ha az néha kellemetlen is lehet.

Egyáltalán nem olyan ritka ez, mint hiszed, ugyanis a legtöbben (hozzád hasonlóan) nem maguktól hisznek, hanem a neveltetésük miatt. Magyarországon bőven vannak még vallásos családok, ezek sarjai részben maguk is istenhívők, még akkor is ha reál érdeklődésűek. És nem mind a PPKE-ITK-ra járnak, vannak az ELTE-n, BME-n is...

Bár abban egyetértek, hogy nagyon nem reklámoznám, ahogy azt se, ha a mikulásban vagy a lapos földben hinnék. Nagyjából ugyanaz a kategória (feltéve hogy istenkép alatt valami keresztény-féle dolgot kell érteni).

Nem tudom, miket hallottál, de alapból minél okosabb valaki, annál kevésbé törődik a vallással.

Tehát, ha okos emberek közé kerülsz, nem fognak kiközösíteni.

Amúgy meg ez vallási kérdés.

Vagy tudományos szempontból érdekel a téma?

Nem hiszem.

HM, nekem volt egy MENSA-tag csoporttársam, aki amúgy szcientológiához húzódott be.

Ráhagytuk.

Egyébként a "normál" keresztény vallás semmilyen módon nem akasztja össze a bajszát a tudománnyal, ez inkább a fanatikus szekták jellemzője.

Ha a vallásnak rossz híre kel, az általában ezeknek köszönhető.

A biblia szó szerinti értelmezői értelemszerűen ütköznek a tudománnyal és erőszakosan támadják is.

De ez éppenséggel nem a vallásnak "en masse" a hibája.