Mit ajándékoztok karácsonykor másoknak ami nem tárgy és nem kerül pénzbe?

Szeretem a karácsonyt. Szeretem amiről szólni akar. Csak elrontották nekem és vissza akarom csinálni.

Mit? Hogy nem akarok nekik ajándékot venni? Hogy hagyjanak békén a tusfürdőkkel? Eddig sem értették. Azt sem ha saját készítésű ajándékot is adtam a vásárolt mellé, vagy ha énekeltünk, vagy eljátszottunk valamit. Kínos volt. Én pl. még jártam betlehemezni. Jóvan csak egyszer. Nem színpadon, hanem tényleg mindenhova elmentünk pásztoroknak meg angyaloknak öltözve. Ti találkoztatok ilyesmivel? Vagy csak amolyan házakhoz járó kórussal? Én olyat se látok. Ünnepi előadások azok vannak. Sokan, sok embernek lenyomják a szeretünnepes dalokat. Szép is meg minden, mint amilyennek egy hangversenynek kell lennie mondjuk, pedig nem ez lenne a lényeg. Készít közületek valaki karácsonyi díszeket a fára? Olyat amihez nem kerül többe az alapanyag mint ha készen vennéd meg azt a díszt? Van olyan karácsonyi dal amit elejétől a végéig el tudtok énekelni közösen a családdal fejből? Van különbség egy szülinapi és egy karácsonyi ajándék között a csomagolásán kívül? Ti is webshopokban szűrtök árkategóriánként, lehetőleg egy helyről rendelve mindenkinek? Örömmel vásároltok? Mindenkit szerettek akinek adtok, mindenkinek adtok akinek szeretnétek?

Jó neked, hogy nincsenek kötelező körök, hát nálunk vannak. Kezdem úgy érezni ez teszi ki a nagy részét. Nem a dalok száma a lényeg, az egy dolog hogy együtt van a család és szeretitek egymást, de az előfordul nyaraláson, szülinapokon vagy egy átlagos szombat délután is, ezek szerint a karácsony is csak egy olyan ünnep mint a többi. Nekem nem olyan, nem akarom hogy ennyi legyen. Nem olyan, hogy na végre senkinek nincs suli meg meló, és lehet együtt társasozni meg filmet nézni. Ajándékozni is tök jó dolog annak akinek örömet akarsz szerezni, de ezt szintén bármelyik másik napon megteheted. A díszekben sem annyi a lényeg, hogy hány darab készül sajat kezüleg, hanem az idő, a készülődés, a várakozás, hogy nem csak kinyitod a dobozt és felpakolod a fröccsöntött műanyaggömböt, amiről annyi jut eszedbe, hogy melyik üzletláncból való. Persze persze a szeretet ünnepe, de éppen az a lényege, hogy ilyenkor azokra is nyitottabbak vagyunk akiket nem ismerünk olyan közelről, hogy próbálkozunk megtalálni egymás kedvesebb oldalát, vagy csak félre tesszük a negatív érzéseket,körülnézni és észre venni körülöttünk hol és kinek van a legnagyobb szüksége valamire amit mi tudunk adni. Komolyan mondom, hogy ilyen is volt valamikor, most leírva demagóg nyálas szöveg tudom. Nem baj majd összeszedem magam.

Az a baj, hogy nagyon más az értékrendünk, így családon belül is. Nekik a rengeteg kajáról szól, és persze a gyerekekről, ami már átmegy gyereknapba, vagyis minél nagyobb doboza legyen a kínai sz@rnak. Azt mondják örülnek a családi nagy közös ünneplésnek, de annyi nincs bennük, hogy letörölgessék a port a többször használatos ajándéktasakba pakolt tusfürdőkről. Ebből mit kellene éreznem? Hogy gondolt rám, hogy készült erre? Igaziból valamiféle jelzésnek élem meg, hogy azért kapom mert muszáj de azért tudjam mennyire nem kedvelnek, ami csak azért furcsa mert nem én ragaszkodom az ilyen látszatokhoz, és ha már karácsony van tényleg szeretetből adom amit, mindegy kiről van szó, félreteszem a rossz érzéseimet. De kaptam már olyan cuccokat is amin látszott hogy azért adják mert nekik sem kellett. Tudod a használhatatlan bögrék... de volt hogy 2 db átlátszó vizes poharat csomagoltak be. Nem az árról van szó amúgy, hanem a személytelen, jellegtelen mivoltáról. Mindig rossz érzésem lesz, mert azt vizsgálom velem van-e a baj, mikor azt gondolom ennek semmi köze a szeretethez. Szerintűk meg én látok mindent... igaziból meg sem mondják hogy látom én szerintük, én csak "olyan" vagyok. Aki nem érti. És én tényleg nem értem és emiatt szarul érzem magam karácsonykor a rokonaimmal. De a karácsonyt nem lehet másokkal ünnepelni. Megajándékozhatsz bárkit, de a vacsora meg a fa alatti cuccok, az rokonokkal jár, és attól is bűntudatom lenne ha azt mondanám nem megyünk, mert nem csak rajtam múlik. De azelőtt még próbálkoztam, hogy ne így legyen, csak most már tényleg értelmetlennek gondolom, mert akármilyen ajándékötletem támad nem látom másnak mint színes műanyag vacaknak amihez semmilyen érzés nem kötődik a másik ember iránt. És hát úgy körülöttem is az van, hogy szokásos díszeket a megszokott helyekre, fényfüzér, faállítás, árusok, zárjunk be, húzzunk haza, aztán legyen már nyugi, kaja, család, négy fal és vége.