Ballagási vers/idézet tanároknak? Többi lent.

Jobbágy Károly: Búcsúzó

Búcsúzunk attól,aki minket

éveken át a jóra intett,

tanított -s védett,hogyha kellett;

így cseperedtünk szíve mellett.

Mennyi apró és nagy viharban

vitt minket féltve,szinte karban;

lelkünket mentve,fedve sokszor

óvott jövendő záporoktól.

Volt otthonunk és legtöbbünknek

anyánk,apánk -ki kísért minket;

de amit ők nem tudtak adni,

azt kaptuk itt nyolc év alatt mi.

Apró gyermekként még remegve

léptünk ebbe az épületbe,

s most úgy megyünk el,hogy az élet

titokból -tiszta törvénnyé lett.

Bárhová nézünk,most már minden

úgy villan vissza szemeinkben,

ahogy hosszú pár éves múltunk

alatt azt itten megtanultuk.

Feledheti anyját a gyermek?

- Álmában új életre kelnek,

s öreg korban is fényben állnak

gesztusai elmúlt szavának.

Épp így mi is már mindenképpen

magunkba zárva,rejtve,szépen

visszük azokat,kik szeretnek,

s emlékét derűs reggeleknek.

S pajzsként emeljük,hogyha zordul

kínoknak kardja ránk csikordul,

mert az a pajzsunk,az a vértünk,

mit itt tanultunk,s végigéltünk.