Van itt még valaki, aki nem nagyon szokott ünnepelni, nem szereti az ünnepeket?

Régen szerettem az ünnepeket, de most már egyre kevésbé.

A szülinapomat szeretem, de nem tekintek rá valami hatalmas eseményként, csak szűk családi körben megünnepeljük, van torta vagy süti (nekem egy szelet süti is elég, a torta úgyis túl sok), de nem kell rá semmi gyertya, marcipán, tüzijáték, lakásdíszítés, lufi meg ilyenek. Ajándékot szoktam kapni, de van, hogy előre megkapom vagy kicsit később, szóval nem annyira meglepetés. Szülinapi zsúrom 5 évesen volt, egyszer és utoljára, akkor nagyon tetszett, de most már nem szeretnék se meglepetésbulit, se semmilyen bulit. Úgyse lenne kit meghívni rá...

A karácsony régen a kedvenc ünnepem volt, már nyáron alig vártam, de most nem így vagyok vele. Az ideit kifejezetten nem várom, legszívesebben elkerülném.

Régen, amíg együtt voltak a szüleim, jó volt minden, mert otthon felállítottuk a fát, anya főzött valamit, ajándékoztunk (csak nekem, a szüleim nem vettek egymásnak, mert úgy beszélték meg), másnap elmentünk a mamáékhoz és ennyi volt. Amióta a szüleim elváltak, semmi értelmét nem látom, mert a karácsony a szeretet ünnepe is, az lenne a lényege, hogy együtt van a család. Az én családom pedig mindenhogy van, csak nem együtt. Már egy hónappal karácsony előtt az a téma, hogy ki mikor hova fog menni és hogy lesz ez az egész. Már csak stressz nekem, egyáltalán nem jó. Tavaly például nem láttam anyát egész karácsonykor (előre karácsonyoztunk, de az nem az igazi), mert elutazott a barátjával. Én is mehettem volna, de nagyon hosszú volt az út, nekem meg már hetekkel előtte gyomorgörcsöm volt, nem bírom a hosszú utakat, így nem mentem, apámmal voltam. Majdnem el kellett mennem apám barátnőjének a családjának a karácsonyi ünneplésére is, de végül rávettem apát, hogy menjenek ketten, én otthon maradok. Idegenek a számomra, semmi közöm hozzájuk (az anyukájával és a testvérével már találkoztam).

Mennem kéne karácsonykor a nagyszüleimhez is, anyával is kéne lennem, apával is, most meg már a "nevelőapám" családjával is, akiket én őszintén szólva nem tekintek a családomnak. Ez így nekem már nem a boldogságról szól, sokkal inkább kín az egész. Nem akarok megsérteni senkit, nem akarom, hogy bunkónak gondoljanak, de magamnak sem akarok rosszat.

A szilvesztert utálom. Nem vagyok egy bulizós típus, márpedig a szilveszter arról szól. Nem megyek se házibuliba, se diszkóba, se ki az utcára, de nem is lenne kivel, mert mint mondtam, nincsenek barátaim, akikkel mehetnék. Inni sem szoktam. Nem is bírok hajnalig fennmaradni, 10-11-kor szoktam lefeküdni, bár általában megvárom az éjfélt, mert úgysem tudnék aludni a rohadt hangos tüzijátéktól, de utána alszom. Előtte sem csinálok semmit, itthon vagyok egyedül, tévézem, internetezem, olvasgatok valami újságot, videókat nézek. A tüzijátékot sem szeretem, oké, szép, de nem tudom mit esznek benne az emberek, engem idegesít, ha órákig csak durrogtatnak, ordítoznak. Másnap meg valami elképesztő mocsok, szeméthegy, szétdobált konfettik, petárda csomagok, piás üvegek állnak mindenhol.

Nekem a szilveszter ugyanolyan nap, mint a többi. Értem, hogy újév, de attól még semmi nem fog változni, minden megy tovább utána ugyanúgy, ahogy addig. Mert ha valaki azért ünnepel, mert elballagott, lediplomázott, leérettségizett, elköltözött otthonról, azt megértem, mert tényleg egy korszak lezárult és új dolgok várnak rá.

Engem nem zavar, ha mások ünnepelnek, buliznak, hagyom őket, csinálják csak, de akkor miért akarnak mindenáron rávenni arra, hogy én is csináljam? Miért kell kötelezően ünnepelni?

Anyukám rendszeresen cseszeget emiatt. Tavaly is rá akart venni, hogy menjek el szilveszterkor velük bulizni. Ment ő, a barátja és a barátjának a fiai és azoknak a barátnői egy olyan helyre, ahol ettek, táncoltak, volt valami koncert, tüzijátékot néztek közelről, beszélgettek, mindezt hajnalig. Engem ez nem vonz.

Amikor megemlítek valamit, hogy én nem ünneplek vagy nem szeretem valamelyik ünnepet, nem akarok felhajtást, akkor elkezdi, hogy hogy lehetek ilyen, legyek nyitottabb, ez milyen hozzáállás már...

Ha az osztálytársaim kérdezik, mit csináltam szilveszterkor, akkor is behazudok valamit, hogy barátokkal, ismerősökkel, unokatesókkal voltam, különben kicikiznének, ha megtudnák, hogy otthon ültem egyedül és tettem az egészre.