Ti szeretitek a Halloweent?

Amikor az USA-ban voltam nagyon élveztem a Halloweent, amely egy (kelta eredetű) angolszász ünnep. Jöttek a gyerekek, adtam nekik csokit, nagyon komoly dekoráció volt egyes házakon, hangulatos az egész.

Itthon nagyon nem tetszik, nincs hagyománya, úgy érzem csak a pénzről szól... Nekünk ott a farsang,busójárás.

Megint más az USA területén, meg megint más olyan helyeken például idehaza ahol nem rég felvett szokás csak.

Idehaza ez igazából csak pár éve lett felkapott "ünnep" tehát ahhoz hogy mi is szeressük egy olyan generációnak kell már ehhez felnőnie akik jelenleg 2-3 évesek és így tovább. Azok akik most gyerekként már ehhez szoknak hozzá és később ők felnőttként is ebbe nőnek bele, akkor idehaza is lenne valami több értelme.

De ez igazából csak marketingfogás idehaza, mert sokan megveszik a mindenféle ezzel kapcsolatos kacatokat, és menőznek mennyire jó meg izé. Meg persze sok helyen beöltözős bulit tartanak amivel nekem személy szerint nincs bajom, mert jó poén, de idehaza is megvan a saját beöltözős napunk ugye a farsang, külön hagyománnyal stb...

Én nekem a saját véleményem az hogy jópofa kis "ünnep" de úgy sok értelmét nem látom a pénzköltésen kívül. Ahogyan én például a farsangot is gyerekként élveztem, felnőttként már annyira nem köt le. A Valentin nap is számomra csak a pénz szórás hogy a párunknak pont azon a napon kedveskedjünk és utána meg kb tojjuk le. Aki szereti a párját az mindennap meglepi valamivel, ami nem feltétlen kézzel fogható, vagy megehető ajándék.

De most maradjunk a kérdésnél. Én nem szeretem, de nem is utálom. Egyszerűen hidegen hagy.

Gondolatban "szemezek" a töklámpásokkal... :) Nekem nem annyira rossz emlék már a Halottainkról Való Megemlékezés.

Jó lenne most egy Kicsit Gyermeknek Lenni.

(Valószínű, hogy Feleség leszek nem túl sokára. Kezd "megtörni a jég mindkettőnk részéről újra" a Kedvesemmel...)

Ui: Október 27.-én volt az Évfordulónk. (Nem intettünk végleg búcsút egymásnak mégsem...)

Néha jópofa, de legtöbbször már a falnak megyek tőle. Holnapután megyek koncertre, ami halloweeni eseményként van meghirdetve, de egyáltalán nem azért megyek, hanem mert szeretem azt a fajta zenét, amit az adott zenekar játszik. És nem azért nem szeretem, mert "nálunk mindenszentek és halottak napja van", mert az két külön dátum, hanem egyszerűen nem áll hozzám közel, hogy ijesztgessem a másikat, meg mindenféle hülye jelmezben parádézzunk. Az utolsó három általános iskolás évemben, amikor DÖK-elnökhelyettes lettem, akkor indult be a programszervezés a suliban, és a falu diszkójában minden évben volt halloweenparti (egy magyartanártól tanultam, igen, így kell írni). Az elsőt még valamennyire élveztem, a második két évben gyakorlatilag csak azért voltam ott, mert ott kellett lennem mint DÖK-elnök, és a hátam közepére sem kívántam az egészet. Ma éppen hobbiboltban jártam, és elgondolkoztam, hogy én biztosan jó korban születtem? Volt két fiatal lány, velem egykorúak vagy talán fiatalabbak. A halloweeni cuccokat böngészték. És volt egy idős néni, aki fehér tollat keresett libához. Ki is mondtam hangosan a kis üzletben: látom, nem én vagyok az egyetlen, aki Márton-napra készül. Igen, tényleg ezt mondtam. Gimnazista létemre ez sokkal jobban izgat, mint a halloween. Sajnos nem volt teljesen igaz, amit mondtam az üzletben, abból a szempontból, hogy valószínűleg nem lesz lehetőségem megtartani ezt a szívemnek kedves jeles napot, az viszont igaz volt, hogy nagyon szeretném. Általánosban ugyan jobban érdekelt, mint a halloweeni buli, de mégsem izgatott annyira. Aztán gimibe mentem, ahol sajnos nincs lehetőségem részt venni benne. Francia tagozatos lettem, és a franciák ezt a napot nem igazán ismerik, az anyanyelvi franciatanárom csak nézett, amikor elmeséltem, szóval nálunk ezt a németesek tartják. Nekem ez hiányzik, nem a halloweeni dolgok. Ezért gondolom, hogy kilógok. Persze ez nem baj, mások vagyunk, de azért mégis fura szerintem. Én ilyen vagyok.

Szóval summa summarum, a kérdésre válaszolva: én nem szeretem annyira, de utálni sem utálom.