Szállás adónak ajándék?

Van Szilvásváradon egy pár (magánszálláshely kiadók), akikkel szinte már baráti a kapcsolat. Mivel van lehetőség sütögetésre, őket meg szoktuk hívni hogy egyik estére csatlakozzanak és akkor sütögetünk, beszélgetünk, társasozunk tehát megvendégeljük őket.

Egy nénihez szintén szoktunk járni, ő balatonedericsi. Évek óta nála vannak nyáron az unokái, érkezés előtt felhívjuk, hogy ott vannak-e és mit szeretnének és viszünk egy nagy adag valami sütit: vagy egy giga adag pogácsát, vagy muffint, tavaly ilyen kekszes sportszeletsütit vittünk.

Nem szokás semmit sem adni a szállásadónak. Más dolog a baráti szívesség és hasonlók, de akinek ez pénzkereseti forrás, annak azt a díjat kell odaadni csak, amiért kínálja a szállást. A kedvessége lehet szívből jövő ugyan, de a „termék” része. Ha kényszert érzel, akkor lehet a (számomra érthetetlen) szokásos: férfinak ital, nőnek édesség és/vagy virág.

Én egyszer adtam egy üveg italt, de ott olyan extra szolgáltatásokat kaptam mint a lerobbant autóm javításának intézése, nehezítve nyelvi nehézségek áthidalásával.

Amit te barátkozás címmel előadsz, az nem más, mint kőkemény üzlet. Te vagy a Vevő, ő pedig az eladó.

Te azzal teszel neki szívességet, hogy megveszed a termékét. És ha nem tennéd, adnál neki egy esélyt, hogy tönkremenjen.

(tőlünk nyugatabbra tégnyleg ezt gondolják, és ezt tanítják is).

És mivel ez az utazási topic, adnék még egy tanácsot: fedezd fel a angyvilágot. Ülj vonatra, repülőre. Hidd el, a mostani nyaralásodnál sokkal jobbat érdemelnél.

Hahó, érted amit mondok?

#5

Ha minden szolgáltatót ennyivel elintézel, akkor elég érzelemszegény az életed. Sajnállak és este kérni fogom az Istent, hogy egy kicsit boldogabb lehessen az életed.

Minek írtál ki kérdést?

Mi szokás adni?

Semmit. Pont.

Semmit sem szokás adni. Semmit. fizetsz érte.

Amiket itt írtatok, hogy összebarátkoztatok, egyebek az más. Ha nekik adsz, akkor nem a szállásadónak adsz, hanem Lalinak, Marikának, Karcsinak, Jolinak, aki mellesleg a szállásadó.

Egyébként soha nem értem az embereket, miért éreznek késztetést arra, hogy a nem borravalós munkáknál is akarnak adni valamit. Pl. társasutazásoknál a buszvezetőnek, idegenvezetőnek. És ha valaki ki akar belőle maradni, arra úgy néznek, mint az apagyilkosra.