Honnan tudhatom meg, hogy egy adott személynek tartozása van?

Lemondhatsz az örökségedről, amikor megöröklöd. Ez persze éppúgy igaz a házra mint a tartozásra. Akkor és ott dönthetsz róla, előre nem. Akkor pedig vagy egyben elfogadod, amit kapnál, jóval-rosszal együtt, vagy mindenről lemondasz. Nem válogathatsz.

Jelenleg még élő, cselekvőképes felnőtt ember tartozásaihoz semmi közöd nincs, épp ezért tájékoztatást sem kérhetsz és kaphatsz az anyagi helyzetéről.

Ez így több, mint gyanús...

És ezt te is érezted, azért írtad oda, hogy lemondanál róla, mert minden épeszű embernek az az első gondolata, hogy az örökség kéne, de a tartozás nem.

Na de ezt kikerülted.

VIszont így is fura.

Azt sem tudod, van-e tartozás vagy nincs, de le akarsz mondani róla? WTF?

Ahhoz - ha van is - egyelőre semmi közöd, nem a te adósságod, nem neked kell fizetni.

Épp úgy, ahogy örökségről sem beszélhetünk, amíg valaki életben van.

Az indoklás pedig... mitől kézenfekvőbb előre gondolkodni? Miféle felesleges terhek? Milyen rohangálás?

Most kiderítenéd, van-e tartozás, tehát elmennél ügyvédhez, ő esetleg kiderítené, te visszamennél, írnátok papírt, lemondanál... (már ha lenne ilyen lehetőség)

Tehát magyarul utánajárnál, rohangálnál, intézkednél MÁR MOST.

Ezzel szemben ha az illető meghal, a jegyző mindent elintéz, mindent kiderít, hivatalból. Ez a dolga. Téged egy időpontra behív, ahol nyugodtan megteheted a lemondó nyilatkozatot, nem kell neked ügyvédet keresni, várakozni, intézkedni.

Szóval ez a magyarázat nagyon ingatag lábakon áll, sőt el is esett. Sokkal egyszerűbb, és kevesebb rohangálással jár, ha a haláleset után a hagyatéki során mondasz le a dolgaidról.

Valljuk be, te egyszerűen csak azt akartad kideríteni, hogy fogsz-e örökölni, mert már erre fáj a fogad. Tudom, hogy le fogsz pontozni, és majd oltogatsz, hogy nem is ismerlek, semmit nem tudok az életedről... de ugye ez a pár mondatos kis leírás is sok mindenre enged következtetni.

De amúgy nem vagy hülye, átgondoltan írtad ki a kérdést. Csak nem eléggé.