Más is észrevette már hogy nálunk a boldogulás egyik alapköve hogy legyen legalább 1 tehermentes ingatlanod?

Szeptember 10.: https://www.gyakorikerdesek.hu/uzlet-es-penzugyek__egyeb-ker..

Júli 15.: https://www.gyakorikerdesek.hu/uzlet-es-penzugyek__egyeb-ker..

Ez egy elég gyenge próbálkozás volt balázska...

Nem csak az albérleti költségről szól.

Sajnos ez megtörtént eset, hogy egyik nap kopogtatott a bank emberek az albérlőknél hogy jött képeket csinálni, mert az ingatlan behajtás alá fog kerülni. Mert a tulaj eladósodott. Beköltözik az ember otthonosan egy albiba, aztán így kipaterolhatják önhibáján kívül, hát kinek hiányzik ez.

Annyira örülök, hogy nincs ingatlanom 33 évesen még, helyette annak az ára is inkább bent kamatozik valahol. Diploma óta Magyarországon is három városban éltem, plusz még kint dolgoztam két különböző országban is. 25 éves korom körül is láttam, hogy mennyire megszívták azok az akkori velem egykorú ismerőseim, akiknek a szülei jót akartak és vettek pl abba a vidéki egyetemvárosba ingatlant, ahol a sulit csináltuk. Az egyik srácnak vettek egy garzont, aztán azon panaszkodott, hogy oda van kötve a városhoz, nem tudja/akarja eladni, de már máshol vállalna munkát. Ugyanez egy lánynak, akinek a szülei 23 éves korára 3 szobás lakást vettek. Ő is költözött volna munka miatt, de ott volt a lakás. Volt benne két bérlő is, azokkal is foglalkozni kellett havonta, lejárogatni hozzájuk (miután elköltözött a városból és már semmi más nem is fűzte őt oda). Akkor akarom, hogy legyen saját ingatlanom, amikor már családom lesz (mármint minimum már úton van a gyerek) és úgy ahogy látom, hogy az életem hátralévő részét (de legalább a következő 10-15 évet) már biztosan tudom, hogy hol szeretném majd élni.

Ja és még egy: 29 éves koromig saját szobám volt, nem pedig egész lakást béreltem. Vicces, hogy milyen sok ember mindig saját magának egy egész lakást akar bérelni, eszükbe sem jut, hogy lakótársaik legyenek. Én 19-29 éves korom között mindig 2-3 szobás lakásokban laktam, ahol 1-2 lakótársam volt (mindig külön szobában), akikkel mindig idegenek voltunk egymás számára a beköltözéskor. Sosem származott ebből semmi komoly probléma. Annyi a trükk, hogy hasonló élethelyzetű, korú és személyiségű lakótársakat kell találni mindig. (Pl. 25 évesen 25 év körüliekkel lakj, ha nem vagy bulizós akkor nem bulizósokkal, ha már dolgozol, akkor dolgozókkal, stb)

"Vicces, hogy milyen sok ember mindig saját magának egy egész lakást akar bérelni, eszükbe sem jut, hogy lakótársaik legyenek."

Vicces hogy milyen sok ember akár magának egy szobát bérelni, az eszükbe sem jut hogy bemenjenek egy hajléktalanszállóra, hiszen az még ingyen is van.

5.

A 18-30 évesek harmada/fele/kétharmada (most nem tudom fejből) most is otthon lakik a szüleivel és 1 szobája van, nem pedig egy egész lakása. Ott is ugyanúgy "várni kell" a fürdőszobára, konyhára, WC-re néha. (Persze ezek 90%-át el lehet kerülni megfelelő kommunikációval.) De például nőt sem volt gond soha felvinni, ha otthon volt a lakótársam sem, mert nem papírfalú lakásban laktam. Vagy soha nem tapasztaltam, hogy bárki kevesebb embernek tekintett volna, mert nem bérlek erőn felül egy egész lakást magamnak.

Bérelj lakást egyedül, ha megengedheted magadnak! De ha nem, akkor pedig ne. Én szívesen eltettem a havi néhány tízezer forint különbséget, ami abból maradt meg, hogy szobát béreltem egy 2-3 szobás lakásban, nem pedig egy egész lakást. Suli után hat-hét évig nem vittem fel az igényeim olyan magasra, amit még úgy éreztem nem engedhetek meg magamnak anyagilag. Kb. 4 éve én is azért kezdtem el önállóan garzont bérelni, mert már megengedhettem magamnak és nem is sajnáltam rá a pénzt. (Az hogy valamit megengedhetsz magadnak nem azzal egyenlő, hogy épp kijön amit akarsz a havi bevételedből úgy, hogy hó végére semmi nem marad.) Élj az anyagi lehetőségeidnek megfelelően, közben viszont tegyél meg mindent azért, hogy előbbre juss az életben középtávon.

Tudod van egy mondás:

"Inkább anyámat viselem el, mint a lakótársakat."

4:

Én is sokadik városban lakok, mondjuk most már jó ideje Budapesten, és sosem volt gond eladni a lakást, és venni másikat. A budapesti lakást 2015-ben vettük, most csak 2.5-szer annyiért lehetne megvenni, miközben azóta ki kellett volna fizetni egy rakás albérleti díjat.

Ha külföldre kellene költöznünk, akkor meg simán kiadnánk.

Nem, sokkal inkább egy (esetleg kettő) piacképes diploma és a házzá tartozó szakmai elkötelezettség, hozzáértés valamint tárgyalóképes angol, plusz egy másik nyelv minimum társalgási szintű ismerete.

Ha ezek megvannak, akkor lehet gondolkozni saját ingatlanban, ami nem elérhetetlen.