Huszas éveik elején járó fiatalok, ti nem aggódtok, hogyan fogjátok elkezdeni az önálló életet a jelenlegi ingatlan árak mellett?

"Valahogy nem érzem, hogy ebben az országban ez támogatva lenne."

Az jó, hogy nem akartok CSOK-os hitelt felvenni, de ne haragudj, ezzel már tele van a hócipőm, hogy huszonéves fiatalok azon sírnak, hogy nem tudnak lakást venni 5 év alatt. A lakás nem 1 kg cukor, hogy bemegyek a közértbe és megveszem. Igen, meg kell dolgozni, küzdeni érte: Ha önállósodni akar valaki, akkor menjen el albérletbe - nyilván ott nem tud spórolni - vagy vegye tudomásul, hogy ilyen az élet és maradjon a szülői házban (és akkor még nagy szerencséje van, mert nem mindenkinek van erre sem lehetősége!) és spóroljon ezerrel.

Csak szólok, hogy a 80-as években sem potyogott az ölünkbe a lakás (akkor mentem férjhez) és bizony akkor is pontosan így történtek a dolgok: kiszámoltam, hogy 5 év, mire le tudjuk tenni a "beugrót" a lakásra, csak épp 5 év múlva már rég nem annyit kellett letenni - ergo nem lett lakásunk.

Ezenkívül régen 3 generáció is élt 1 házban (és megtanultak alkalmazkodni egymáshoz, nem volt ennyi szociofóbiás ember)- nem is volt olyan gond, hogy a gyerek beteg, az anya meg nem tud menni dolgozni, mert ott voltak a nagyszülők kéznél, nem kellett kimaradni a munkából.

Ja, és mutass nekem légyszíves egy olyan NYUGATI országot - mert gondolom az "ebben az országban nem támogatják" arra vonatkozott, hogy nyugaton más a helyzet - szóval mutass egy olyan nyugati országot, ahol huszonévesen alád tolják a lakást.

Még 30-40 éves embereknek sem feltétlenül van - Ők is csak bérelik, olyan drágák a lakások.

Az már más kérdés, hogy itthon 1 ember 1 fizetésből nem nagyon tud fizetni egy albérletet - de ha ketten vannak, már kicsit könnyebb.

1.: Szüleimtől nem fogok elköltözni, mert nagy, jó helyen lévő, fullos házunk van.

2.: Sajnos nem élnek örökké. Enyém lesz.

3.: Ha mégis mennék, akkor gazdag nőt keresek, akinek van lakása.

Én harmincas vagyok.

Nulla forint önerővel "beleugrottam" egy személyi hitel (ez volt az önerő + lakáshiteles vidéki családi házba. Ezt ugye nem szokták ajánlani. Akkor még volt párom, most nincs.

A személyi hitel 7 év alatt telt le, a lakáshitel még 9 év, én nem gondolom, hogy ez kibírhatatlan lenne.

44 éves leszek, mire letelik, és van (lesz) egy 2 szobás kertes házam.

És amúgy nem, keresek valami jól. Persze mondom, ez vidék, távolsági busszal járok dolgozni, szóval hozni kell áldozatokat. De van nagy telkem, jó levegő, ami a városban nincs meg.

Mindenki belvárosban vagy városi lakótelepen akar lakást, ahol minden a szájában van. Ja kérem, azt meg kell fizetni.

Vidéken most is vannak megfizethető, normális, lakható házak. Akár kisit is lehet venni, aminek a hitelét letudod tényleg 5-10 év alatt, és utána lehet hozzáépíteni 1-2 szobát, mire jön a gyerek.

Hozzáteszem, soha egy fillér támogatást nem kaptam, megküzdöttem ezért, amim van. Voltak nagyon rossz időszakok, és én is azt látom magam körül, hogy az összes kollégámnak 30-40 milliós háza van, mert mindenkinek van családja, de nekem nincs...

És ez a "fiatalok" duma... 2007-ben kezdtem dolgozni, akkor 60 ezer ft körül kerestem. Akkor is több millió volt egy ingatlan.

Ma tény, hogy az ingatlanárak nagyon felmentek, de olyan fizetéseket vágnak hozzá a fiatalokhoz, hogy csak pislogok.

Nettó 200 körül keresek, nincs diplomám.

Ezen az oldalon tájékozódva (amit nem hiszek el teljes mértékben), illetve ismerősi körből, egy diplomás fiatal lazán, mindenféle erőlködés nélkül megkeres nettó (!!!) 400-500 ezret. Egy keresettebb szakmával, nagyvállalatnál ez egyre feljebb kúszik.

30-as éveik közepére már elérnek valamit, és ha ketten vannak, milliós összeg a fizetésük.

De azt is látom, hogy nyaranta az összes fesztiválon ott vannak, ami hetente több százezres pénzkidobást jelent.

Nyilván utazgatnak, mert "egyszer élünk", és úgy vannak vele, hogy most fiatalok.

De megint csak azt tudom írni, hogy mérlegelni kell, és áldozatokat hozni.

Mindegyik sír, hogy nincs saját lakás, meg drága az albérlet, de hamarabb van saját kocsijuk, mint szakma a kezükben. Azt a pár százezret is le lehetne tenni, és 2-3 év alatt meglenne az önerő egy kis vidéki házra.

De ezek nem akarnak vidékre menni, mert akkor nem tudnák elinni a havi fizetésüket Tibi atya kocsmáiban.

Ja, és nézz szét a huszonéves kollégáid között, akik sírnak: mindegyiknek iPhone, és 30 ezres cipő/kabát.

Nem tagadom, én is akartam. Én is vágytam erre.

De amikor felvettem a hitelt, én nem vettem ilyesmit, nekem jó volt a megfizethető telefon is. Sosem volt iPhone-om, nem is érzem hiányát.

Ma úgy érzik, hogy nem veszik őket emberszámba, ha nincs 200 ezres telefonjuk. És hiába nincs baja, évente le kell cserélni, mert ciki, ha nem a legújabbat húzza elő egy meetingen a zsebéből.

Szóval úgy gondolom, hogy kicsit több a panaszkodás meg a sírás-rívás, mint indokolt lenne. Soha a büdös életben nem kaptatok még ennyi támogatást meg segítséget, mint most. Aki ezzel sem tud élni, ilyen fizetések mellett, az életképtelen.

30 évesen költöztem el a szülői házból albérletbe...

Azóta 11 év telt el. Saját házunk van hitel nélkül... Szerencsénk volt, jókor voltunk jó helyen...egY panel lakás áráért vettünk házat...

Huszonévesen úgy gondoltam sose lesz saját lakasom.. lett, de ido kell hozzá... Nem szabad pár évben gondolkodni....