Milyen végzettséggel lehet a mai világban jól megélni, gyűjtögetni amivel a későbbiekben külföldön is jól lehet boldogulni?

"Bármivel amit szeretsz csinálni."

Ha árufeltölteni szeretek, biztosan sikeres jövő áll előttem anyagi téren.

Én nem hiszek ebben a "csináld, amit szeretsz és jól fogsz élni belőle" mítoszban, nálam okosabb emberek már megcáfolták.

A szakmunkák most nagyon pörögnek, az külföldön is keresett, szerintem teljesen korrekt irány.

"Én nem hiszek ebben a "csináld, amit szeretsz és jól fogsz élni belőle" mítoszban, nálam okosabb emberek már megcáfolták."

Mivel cáfolták meg?

Én világéletemben kettes-bukdácsolós voltam matematikából, fizikából, meg a többi hasonlóból, mert nem érdekelt, hogy hogy esik le az asztal végén a kiskocsi, meg hogy nyúlik ki a rugós erőmérő. Akkor ezek után menjek műszaki egyemre, mert azzal jól lehet keresni, vagy mi? Fel se vennének, el se tudnám végezni, de ha mégis, akkor meg a munkát nem tudnám megcsinálni, amit rám osztanak, mert hülye vagyok hozzá. Akkor meg kirúgnának és munkanélküli lennék, hiába van egy kettesre elvégzett diplomám, az jobb?

Szerintem az alap mindenkinél, hogy felismerje, mihez van tehetsége. Ha rájön, hogy a humán tárgyak mennek, na akkor lehet tovább gondolni a dolgot, hogy azzal hogyan lehetne jobb? Például lehet belőle tanár, bölcsész, de akár jogász is, amivel sokkal jobb fizetést lehet elérni a későbbiekben mint az előbbiekben.

És ha ez megvan, akkor arra gyúrni.

Mindent meg lehet tanulni és amiben magas kompetenciát érsz el, azt megszereted. Ha pl. a hátad közepére nem kívánod a matekot, ne menj kifejezetten mérnöki területre, de a legtöbb emberrel max. megutáltatták az iskolában és azért kerüli később is a számokat.

[link]

A világot pont nem érdekli, mi a szenvedélyed, csak az, hogy milyen értéket tudsz nyújtani.

Az rendben van, hogy a világot nem érdekli sok minden, de engem se érdekel, hogy a világ mit akar, mikor én így is el tudom érni azt, hogy viszonylag jól megéljek úgy is, hogy nem kell olyan munkával keresni a kenyeremet, amit szenvedésként élek meg.

És bár apám is ezt mondogatta, hogy bármit meg lehet tanulni, én ebben csak kevéssé hiszek. Mert vannak fokozatok, hogy ki mit, mennyire tud megtanulni. Ott vannak a borsodi bennszülöttek, na én nem hiszem, hogy azok nagy többsége egyáltalán képes arra, hogy megtanuljon bármit, amihez gondolkodni, értelmezni, önálló döntést hozni kell. Persze, jó esetben mechanikus sémákat meg tud tanulni, amit már többször látott - ha ez van, akkor ezt kell csinálni. De semmi másra nem jó, ha új helyzet adódik, akkor lefagy.

Vagy egy mozgáskorlátozott se tud megtanulni járni, csak azért, mert mások tudnak.

Ugyanez nem ilyen durva, kisarkított módon megjelenik "fokozatokban" a fenti csoportokba nem tartozóknál is. Erre azt tudnám mondani, hogy lehet egy gereblyével is gödröt ásni. Lehet. Csak éppen sokkal könnyebben megy a munka, ha ásóval ásunk, gereblyével meg gereblyézünk.