Miért tabutéma Magyarországon a munkaerőpiac legnagyobb igazságtalansága, ha úgy tetszik, perverzsége?

Nem csak ez a gond, mindenhol anomáliák vannak. Az árak teljes mértékben nyugat-európaiak, bármit nézel, a fizetések viszont kb. az ötöde.

Itt csak annak van saját lakása, aki örökölt valakitől, vagy a szülei vettek neki. Egy 20-25 éves fiatal önerőből a büdös életbe nem vesz lakást, ez igaz.

Emiatt a másik gond, ami felmerül, a munkaerő röghöz kötöttsége. Hiába lenne munkahely az ország túlsó végében, nem vállalod el, mert van lakásod, és nem tudod eladni, illetve nem érné meg a macerát. Külföldön simán mobilis a munkaerő, felmondja az albérletet, és keres másikat.

Tehát az ország keleti részében a saját lakásukban halnak éhen az emberek, mert ott nincs munka, ahol meg lenne, oda meg nem tudnak odaköltözni. Egyébként a hajlandóság a munkáltató részéről is hiányzik, mivel ha meghallja, hogy nem a szomszéd utcában laksz, már szóba sem állnak veled. Ha fővárosi interjúra mész, simán hazudni kell a lakásról, különben nem nézik jó szemmel, hogy ingázni akarsz.

Egyébként egy szobát közösen másokkal lehet bérelni minimálbérből is. Vannak nagyobb bérházak, jártam egy fiúval, aki ott bérelt egy szobát, közös wc-vel és közös konyhával. Fúj, amúgy undorító volt, soha senki nem takarított, mert hogy nem csak ő használja. A szembe szobában meg egy kétgyerekes házaspár lakott. Kb. 20 négyzetméteren 4-en, ezt tudták kifizetni. Szóval azért lehet, csak nem luxus körülmények között.

Az állami bérlakásrendszer papíron jól hangzik, de a gyakorlatban egy istállót nem tud az állam felépíteni normális minőségben, sokszoros túlárazás és bődületes korrupció nélkül. Szóval ha az állam elkezdene lakásokat építeni, a gatyája is rámenne erre az országnak. Ha pedig már felépült lakásokat vásárolnának fel a piacról, akkor azt olyan mennyiségben kellene megtennie, hogy látszatja is legyen, hogy a keresleti nyomás miatt megint duplázódnának a lakásárak, szóval megint a társadalom egésze szívna. Szóval a bérlakásrendszer szerintem csak Nyugat-Európában, normálisan működő és átlátható állammal lehetséges. A megoldás itt az lenne, hogy csökkentsék a munkaadói és munkáltatói adóterheket, hogy több maradjon az embereknél, és eltüntessék a csok-féle piactorzító borzalmakat.

És még valami: egy átlag huszonéves önerőből sehol a világon nem tud venni magának egyedül lakást/házat, azért ezt se gondolja senki reálisan elérhető célnak itthon sem.

Számtalanszor leírtam már, ismét megteszem: a Kádár korszakban voltam huszonéves és nem, akkor sem lehetett normálisan lakáshoz jutni: albérletben éltem a férjemmel, és mire 5 év alatt összespóroltunk egy lakás kezdő beugróját (önerő, csak akkor nem így hívták), addigra az infláció miatt semmire nem volt elég az a pénz - és sosem értük utol magunkat)

Sokkal-sokkal később lett lakásom.

Balázskahibás az alapnézeted.

"S a saját lakásosok kevesebb bérrel is beérik mert nincs bérleti díj költségük."

Ebből az jön le, hogy szerinted akinek lakása van, annak mindene megvan, és semmi másra nincs szüksége és nem is akar költeni semmi másra. Nagyon nincs így. Értem, hogy neked egy saját hálózsák is csak álom marad örök életedben, ezért nem is tudod, hogy a lakhatáson túl még elég magas az a Maslow-piramis. Egyszerűen nem látsz túl a lakhatáson mert neked nincs megoldva, és nem is lesz valószínűleg már soha. És amíg ezt nem tudod megérteni, addig teljese fölösleges az egyéb lehetőségekről beszélgetni.

Az állami bérlakás rendszer csak felerősítené a problémát, mert akkor nem pénz, hanem kapcsolatokon múlna, hogy ki jutna lakáshoz, ráadásul sokkal statikusabb lenne a helyzet, a sokadik rendszerbe belépő fiataloknak nem jutna állami bérlakás, a piacon meg az állami beavatkozás miatt a mostaninál is többet fizetnek.

Nem állami bérlakás kellene, hanemcjobb szabályozás a bérbeadásra, hogy megjelenhessenek a tőkeerős befektetők a kínálati oldalon.