Változhat ez valaha?

Szegény családban nőttem fel, sosem volt sok pénzünk, édesanyám nem tudta fizetni a hiteleket, el vagyunk adósodva. Most egyetemista vagyok, radiográfiát hallgatok(van egy szakmám is már.) Rengeteget tanulok, hogy meglehessen a jogosítványom, hogy csinálhassak egy nyelvvizsgát, hogy legyen mit ennem, hogy fizetni tudjam a tanulmányaimhoz tartozó költségeket, hogy fizetni tudjam a kis telefonszámlámat. Régóta nem vásároltam magamnak (picit már hiányzik, csak úgy venni egy szép felsőt). Most jön a karácsony, a számomra kedves embereknek venni valami szépet, hogy kimutassam a hálámat feléjük, amiért mellettem vannak. Sokat sírok nekik. Nehéz ennyi idősen úgy, hogy semmilyen segítség nincs mögöttem (vagy én vagyok eléggé érzékeny :))Édesanyám nem tud bánni a pénzével, én segítem őt...

És az a kérdésem, hogy fog ez valaha változni? Lesz rendesen életem, amikor nem kell számolnom a forintokat? Amikor anyukámnak egyedül is menni fog, vagy mértékkel kér tőlem? Sajnos nincs párja. Van értelme tanulnom, dolgoznom, kiküzdenem a lelkem ilyen fiatalon? 24 éves vagyok és ki vagyok merülve. A korombeli barátaim már házasok, gyerekük lesz, vagy házat vettek már. Nem mondom azt, hogy irigy vagyok, és tudom, hogy nekik is biztosan vannak problémáik, csak mások. De annyira szeretném úgy érezni, hogy haladok.

Csak egy kis biztatást kérek, vagy sikertörténeteket.