Vannak a környezetedben olyan emberek, akik jól élnek, boldogok? Ők mitől azok? Mit dolgoznak?

Nem! Sajnos az én környezetemben nem találkoztam tartosan boldog emberel. De tartos boldogság ugygondolom nincsen. Az életet az aprobb örömök miatt kell élni.

Feltétlen pénz kell szerinted a boldogsághoz?

Én boldog vagyok, ritka szerencsés a párkapcsolatomban. Igaz , teszek is érte. De általában az élet más területén is, nem rinyálok, ahogy a nagy magyar átlag, hanem megyek és megoldom a problémámat, kihozom a legjobbat a legszarabb helyzetből is.

Jujj de érdekes, hogy valami primitív lehúzta a válaszomat. Jaaaa gondolom, a rinyálós megjegyzésem miatt. Hiába na, az az igazság ami miatt mindenki megsértődik haha!!!

Az én környezetemben van boldog ember! A barátnőm. Falun él a szüleivel közösen, a ház már az övé, mert kivásárolta a tesója részét belőle. A férje üzletkötő, kb. 260 nettó a fizetése, ő pedig otthon van a lassan három éves fiával, egyébként postán dolgozik kb. bruttó 170e a fizetése. Nemrég tudta meg, hogy újra terhes. Hitelük nincs, min. egy milla mindig van a számlájukon tartalékban és vannak egyéb befektetéseik is, amiből csurran-cseppen. Ezek egyikéből kapott most barátnőm a férjétől egy autót 500e Ft értékben. A barátnőm nevén van egy szőlő is a faluban, ahol mindent megtermelnek és egyébként a szülei malacokat tartanak, tehát a húskészlet is mindig megvan. Azt mondta, a következő cél most a ház felújítása, tetőt cserélnek, nyílászárókat, fürdőt újítanak. Jah, és minden nyáron elmennek nyaralni. Én nem tudok róla, hogy bármi gondjuk lenne. :)

egyet értek azzal hogy a boldogsághoz nem feltétlenül pénz kell, legalábbis nem ez a legfontosabb. ez a baj a mai emberekkel ( és ezt nem csak a magyarokra értem) nem tudnak örülni a kis dolgoknak. nem feltétlenül az a boldog akinek nagy háza autója van. ezen szerintem el kéne gondolkoznia elég sok embernek.

Annak a válaszadónak reagálok, aki úgy gondolja, a "rinyálós" megjegyzése miatt pontozták le. Lehet azért, lehet általánosításnak vette. Szerintem teljesen igazad van. Mindig alkalmazkodni kell a körülményekhez. Sokszor igen nehéz, bármiről is legyen szó, anyagi helyzet, családi kapcsolatok, de a problémákat /ha adódik/ senki nem oldja meg helyettünk, és a sültgalamb sem fog csak úgy a szánkba repülni. Én már csak tudom a férjemmel együtt, alacsony jövedelem, szülői segítségre nem számíthatunk mint sokan mások akiknek a dolgokat alátolják anyuci, apuci. Mi a párommal saját erőnkből értük el amit elértünk, az otthonunkat, amink van. És pont ezért meg is becsüljük és egymást is. Eszemben sincs félrelépni a házasságomban és szerintem a páromnak sem. Nincs okunk rá. Hány pár van, ahol kacsalábon forgó palota, drága autó, vállalkozás, a kicsi fiúnak sem kell törnie magát munkát keresni. Mégis anyuci évente lelép a férjétől jómódjában. Ez boldogság szerintetek?

Szia! Akármilyen hihetetlen, de nem a pénz a fő baj forrása, hanem az ember. A boldogság nem pénzfüggő, inkább az a lényeg, hogy mennyire vagy egyensúlyban másokkal, önmagaddal. Nem a pénz tehet róla, hogy felvettél hitelt és most törleszteni kell. Vannak emberek, akiknek mindenük megvan és mindig többre vágynak. Ülnek a százmillióikon és nem elégednek meg, elvesztik az egyensúlyt. Olvastam egy tanulmányról, amiben lottónyerteseket vizsgáltak. Kiderült, hogy a boldogság ott is csak pár pillanatig tartott. És akkor a kérdésre: én boldog vagyok, a feleségem is boldog és ismerek a környezetemben is boldogokat. Diák vagyok, a feleségem is diák. Tartósan vagyunk boldogok, néha magasban, néha lankásabban. Ehhez szükséges, hogy már nagyon régóta és teljes mértékben bízunk egymásban, nem féltékenykedünk és szeretjük egymást. Másik fontos dolog, hogy nincsen üresjárat. Nincsen olyan, hogy unatkozunk. Ahhoz, hjogy az ember boldogan tegye le a fejét este az ágyba, szükséges az érzés, hogy kihozta a napból amit lehetett, és megelégedjen azzal. Nincsen sok pénzem, de nincsenek különösebb anyagi igényeim sem. Van aki csak Hawaii-ra tud utazni, ha nincs mivel feltalálja magát, én hosszútűvfutó lévén elmegyek futni egyet az erdőbe. Maximálisan boldoggá tud tenni a magány olyankor. Az erdő hangját imádom, és nagyon szeretem azt is, hogy eközben a saját erőmből suhanok.:-) Sokkal közvetlenebb és szabadabb érzés, mint motorral (igaz ezt is szeretem) vagy biciklivel közlekedni. Aztán ezután még jobban örülök hazaérve a feleségem hangjának. Nincsen saját lakásunk. Havi 7000ft-ot költünk a kollégiumra. Boldogság, hogy együtt csinálhatjuk meg az ebédet és boldogság, hogy nem egyedül kell elmosogatnom utána.:-) Tudom milyen érv, hogy de kell az embernek lakás, kocsi...legalább a minimum. Ezzel szoktak hadonászni. Kérdem; kinek mi a minimum? Szerintem minden nap lefekvés előtt gondoljátok végig mindazt, amiből több van nektek, mint a föld másik 2/3 részének. (itt az 1/3 alatt értendő Amerika és Európa). Az a fontos, hogy törekedjél mindig előre, ugyanakkor legyél elégedett azzal, amid van és főleg becsüld meg azt. Sokan elhanyagolják a jelent. Úgy szólván, a jövőt építik, a jelen rovására. Ide értem a necces hiteleket, kockázatos ügyleteket. Horátius szeretném idézni, mégpedig, hogy élj a mának, ugyanakkor találd meg az arany középszert. Én még nem láttam olyan embert, aki elégedetlen lett volna, és emellett boldog is. Voltam én is harcban saját magammal és a környezetemmel is. Most már tudatosan vagyok elégedett és azt vettem észre, hogy az életem nagyon jó fordulatot vett. (már közel 10 éve :-) )