Munkahely váltási krízisemben szeretném a segítségeteket kérni. Jelenleg egy olyan munkahelyen dolgozom ahol beosztási idő konkrétan ellehetetlenít a házimunkáktól, meg úgy bármilyen hobbi lehetőségétől is. Se előtte se utána. Úgy érzem, hogy összefolynak a napok és egyre nehezebben megy. Emberekkel foglalkozunk s egyre kevesebb türelmem van hozzájuk. Van amikor már èbredésnél görcsbe rándul a gyomrom, mert félek aznap mi lesz. Gondoltam máshova menni de a havi egy szabadnap elég kevés interjúzni menni. Így arra gondoltam, hogy részmunkaidőt kérek. Sajnos ebben a boltban nem veszik ezt jó néven pláne, hogy itt kevesen vagyunk. Az előző kollégának se hagyták, el is ment. Bár ott a pontos körülményeket nem tudom. Most vezetőváltás is lesz. A részmunkaidő remek lenne, mert jutna időm más dolgokra is, dolgozhatnèk mást (bár az kétesélyes) is kicsit talán felpezsdūlne az agyam tőle. Csak félek milyen lesz a fogadtatás, visszatermelek-e annyi pénzt amitől elesem, ha nem engedélyezik bélyeg lesz-e, hogy ilyeneken gondolkodom. Megmerjem-e ezt lépni? Mit gondoltok?
Szerintem menj. Ill. az nem opció, hogy előbb felmondasz, és azután lesz időd normális állást találni?
2020. jan. 3. 10:53
Hasznos számodra ez a válasz?
2/3 anonim válasza:
Egy csomó körülményt nem ismerünk: van-e gyereked, van-e olyan személy, akit el kell tartanod a fizetésedből, mióta dolgozol - ez azért érdekes, hogy ha felmondasz, kaphatsz-e álláskeresési támogatást - vidéken élsz-e, ahol kevés a munkalehetőség, ráadásul mindenki ismer mindenkit vagy nagyváros, ahol válogathatsz a munkák között, stb.
2020. jan. 3. 11:07
Hasznos számodra ez a válasz?
3/3 A kérdező kommentje:
Jelenleg a párommal élek együtt Budapesten, aki egyetemre jár, én dolgozom. Gyerek nincs, több éve dolgozom. A páromat a szülei segítik. Ő is szeretne dolgozni, de mèg ez nem valósult meg. Mondhatni mindenki magáért felel,de összeadjuk amink van, én ugye kicsit többet tudok beleadni a dologba,viszont nem szeretnénk a szülők segítsègére hagyatkozni, ezért is vette fel a párom a diákhitelt. Nem mondom, hogy rózsás a helyzet, de azt sem hiszem hogy éhen halnánk. Jelenleg az az érzésem, hogy elegem van. Beszűkültem a munkába, idegroncsot csinál belőlem, hogy versenyeznem kell a fizetésemért ès egymással kell kiszúrni miatta. Emiatt elgondolkodtam a részmunkaidőn, hogy több idő legyen feltölteni magam szellemileg (pl nyelvtudás megújítás) és belekezdeni egy saját vállalkozásba. Csak attól tartok feladni az állandót bolondság, nagyobb pénzkiesés mint kellene. Félek, hogy ha azt mondják nem, de maradok az hogy néz ki, mert akkor tudják, hogy ilyeneken gondolkidom nem lesz e belőle bajom.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: