A főnökök egy része miért hiszi azt, hogy a munkavállalók örök hűséget fogadnak nekik, mikor odamennek a céghez dolgozni?

Pénteken felmondtam, mert találtam egy jobban fizető állást, és még szakmailag is eggyel feljebb tudtam lépni a ranglétrán. A főnököm kb olyan sértetten, és csalódottan viselkedett, mintha leaglábbis a felesége csalta volna meg. Konkrét dolgot nem is nagyon mondott, inkább a testbeszéde, pofavágásai, a szemforgatásai voltak nagyon meglepőek. Pont neki kéne a legjobban tudnia, hogy ez egy ilyen világ, egy ember amint talál egy minden szempontból jobb lehetőséget, azonnal tovább lép. Vagy komolyan azt gondolta, hogy én egy ilyen egyszerű adminisztrációs munkából akarok nyugdíjba menni? Már előre félek a holnapi naptól, mikor bemegyek megkezdeni a felmondási időmet, hogy hogy fog viselkedni. Az ezt megelőző legelső munkahelyem egy ügyfélszolgálat volt. Az egy borzalmas meló volt, folyamatos volt a jövés-menés. Ott meg a főnök konkrétan mindenkinek (köztük nekem is) azt vágta a képébe felmondáskor, hogy "cserben hagyjuk a csapatot"

Hogy lehet ilyen emberekből vezető, akik nem bírják a helyén kezelni a felmondást?