Miért fontos a szakmai fejlődés?

Ket okbol:

- Egyreszt emberileg jo erzes, hogy fejlodik az ember, egyre tobbre kepes.

- Masodsorban pedig hasznos, ha ez anyagiakban is megmutatkozik, jobb eletet biztosithatok a csaladomnak, meghozza anelkul, hogy masodallast vagy fusit kelljen vallalnom es igy kevesebbet lehessek veluk.

Én huszonéves koromra már ott tartottam, hogy karriert egyértelműen nem szeretnék, a munka az életemben az ezredik dolog a fontossági sorrendben. Hobbik, barátok, sport, kreatív dolgok stb után.

Aztán elhelyezkedtem, full nem a diplomámnak megfelelően, de egyrészt előre sejteni lehetett, másrészt a fentiek miatt nem zavart.

Unalmas irodai betanított munka volt.

Aztán teltek a hónapok és egyre jobban untam magam.

16 órát kellene csak ébren lenni egy nap (egy dolog, hogy csaknem mindenki ennél többet van ébren egy nap), ebből 9 óra a munkahelyen lét, de a maradék egy része is reggel telik el és tekintélyes rész a 2 db utazás, fürdés, "pisikaki", evés, mosogatás stb.

A monoton irodai adatellenőrzést meguntam és egyre inkább azt éreztem, hogy az a 9 óra hétköznaponként baromira nem mindegy azért!

Szóval én ezért vágyom kihívásokkal telibb munkára, előrelépési lehetőségre.

Az a 8,5-9 óra a hétköznapokat lényegében el is viszi!

Jobb lenne 6 órát dolgozni, de azt is a kajaszünet ledolgozása nélkül...

A fejlődés az élet értelme, minden területen.

Elég hülyén nézne ki, ha lejárnék a terembe edzeni, és 1 év múlva, 2 év múlva, 3 év múlva is csak ugyanakkora súlyukat emelnék.

Elég hülyén nézne ki, ha lejárnék esténként futni, és 1 év múlva, 2 év múlva, 3 év múlva is ugyanúgy csak 10 percet tudnék futni.

Elég hülyén nézne ki az is, hogyha elkezdenék egy sorozatot nézni esténként, de minden este mindig a legelső részt nézném meg, hogy hát nekem ez tetszik, minek haladjak tovább a sorozattal?

Vagy letöltök egy számítógépes játékot, és nem harcolok benne, nem csinálok küldetéseket, mert hát minek, engem nem érdekel a fejlődés és a szintlépés.

Hasonlóképpen, én megőrülnék egy olyan munkában, ahol nincs lehetőség fejlődni, nincs lehetőség egyre többet tudni és egyre magasabb színvonalú munkát végezni.

Mondjuk nekem is tényleg csak egy szó, a 'változatosság' miatt van szükségem szakmai fejlődésre.

Annyit sportolok, amennyi jól esik. Szeretnék fejlődni, de csak minimálisan. Ha annyit sportolnék, amennyitől igazán fejlődnék is, elmenne tőle a kedvem.

De sokszor a kreatív hobbikkal is úgy vagyok, hogy jól esik néha-néha leülni és csinálgatni, de ha igazán fejlődni akarnék benne, pont annyira kellene komolyan vennem, hogy inkább elmenne a kedvem az egésztől.

Mondjuk (de ez igencsak nem ide tartozik, kérlek, nézzétek el, vagy lapozzatok) az életben sok esetben visszájára is tud ütni, ha az ember úgy áll hozzá, hogy ha már csinálja, mindenképp fejlődni is szeretne.

Hány, de hány embertől hallottam, hogy azért nem sportol, mert nincs heti 3-szor 1 óra sportra ideje, nincs annyi sportra ideje, amitől fejlődne is, ami elegendő lenne. Így hát semennyit se sportol.

Pedig vajon mi a jobb, a heti 1 órányi sport (otthon torna, kisebb futás a ház körül, heti háromszor 20 percig használni a szobakerékpárt stb) vagy a SEMENNYI?

Mi a jobb, ha szinten tartod magad, vagy ha folyamatosan visszaesel?

Ha lassabban esel vissza folyamatosan, vagy ha gyorsabban?

Na jó, ez baromira nem ide tartozott. :D OFF vége. :D

<OFF>

Nem értek egyet.

Ha valaki heti egyszer lemegy futni, akkor is többet fog tudni 3 hónap múlva, mint amikor elkezdte.

</OFF>

Off :D

Én sok időszakban csináltam, hogy heti szinten tényleg csak 1 órányit sportoltam, egyszerre 10-20 percet.

Semmit se erősödtem és nem javult az állóképességem.

Frissebb, az voltam, jól is esett a mozgás.

Off

Bocsi kérdező :D

Egyébként szerintem érezni fogod, ha változatosságra / másra / fejlődésre vágysz a karrieredben.

Eleinte én is úgy éreztem, hogy az adatrögzítői munka elegendő lesz. De nem. Volt munkatársaim viszont ott vannak még, magát a munkát is majdhogynem szeretik, a légkör pedig egész jó. Aztán lehet, hogy ők is fejlődésre vágynak, tanulnak valamit vagy egyszerűen továbbállnak.

Egyikük mondjuk tanult egy kreatív dolgot és néha elad pár terméket - bár erősen kampány- és idényjellegű a dolog.

Szóval érzi az ember, hogy kell-e magában a munkahelyben a változatosság vagy nem.

Én irigylem azokat, akik monotonabb* munkát is szeretnek, abban is megtalálják a szépet és a társaság a legfontosabb a számukra.

* "monotonabb" alatt nem a Te munkádat minősítettem, hisz' azt se tudom, mi az! :)