Szerintetek érdemes lehet orvosira mennem még?

Ha nagyon akarod vágj bele, de a mosatni állásod ne hagyd ott.

Páromnak is van 40+ éves férfi szaktársa. Igaz mérnöki szakon.

De mondta vannak idősebbek is.

De szerintem nem kellett volna az egész életed felvázolnod, elég lett volna ha simán megkérdezed hogy érdemes e belevágni. Nem rossz indulatból mondom.

Legalább hat év a képzés, az első négyben nem tudsz mellette dolgozni, utána esetleg korlátozottan ügyelhetsz.

Emellett baromi nehéz és őszintén szólva a hivatástól eltekintve minden más szempontból szar szakma. Munka sok, pénz kevés, az új szolgálati jogviszony pedig fizetett rabszolgaság.

Én ott hagytam inkább az egészet, 4,66-os kreditátlaggal.

Elméletben amúgy lehetséges, hogy elvégezd a szakot és akár el is helyezkedj benne, csak nem biztos, hogy lesz hozzá elég kitartásod/akaraterőd. Bár mi nem ismerünk téged, nem tudjuk, hogy mennyire vagy szorgalmas, de gyakorlatilag nem látok sok realitást arra nézve, hogy 30+san elkezdj egy orvosi egyetemet és be is fejezd.

Akkor inkább menj ápolónak. Az 4 éves képzés, sokat emelkedtek az ápolói fizetések az elmúlt években és még fognak is. Férfi ápolóként kifejezetten előnyben leszel, mert vannak 80-90-120 kg-s betegek is, akiket mozgatni kell stb. Ráadásul könnyebb egy ápolóit elvégezni, mint egy orvosit (az ápolói van levelezőn is - sok hétvégi, délutáni, esti gyakorlat mellett -, bár azt nem ajánlom. Ha belefér, akkor menj nappalira mindenképp!)

Hú, öregem, te nem vagy semmi! Pár gondolatom lenne:

1. Az, hogy 30 évesen a szüleiddel élsz, semmit nem jelent. Én 32 évesen tudtam csak elköltözni otthonról. Nem azért, mert lusta voltam, hanem mert addig gyűjtöttem a pénzt, ugyanis semmi értelmét nem láttam, hogy albérletet fizessek ugyanabban a városban.

2. Az már inkább gáz, hogy 30 évesen még sosem volt barátnőd. Én kb a félszegség mintapéldája vagyok, sosem volt nagy dumám, nem voltam se sármos, se önbizalommal teli, mégis voltak barátnőim, az első 20 évesen. Kapd össze magad, mert egyre nehezebb lesz!

3. Egy normális nőt nem zavar, hogy a szüleiddel élsz, ha közben megvan a perspektívád. Mikor én összejöttem a párommal, még a szülőkkel éltem, de megvolt a tervem. 2 hónap után hozzánk költözött, 2 éven át a szüleimnél laktunk, aztán vettünk egy lakást. Azóta már a feleségem.

4. Nálunk is szóba került, hogy a telek végébe építkezzünk, de végül elvetettük, mert az mégsem lett volna saját külön élet.

5. 10 millióból már inkább vettél volna egy saját lakást. Ha egyedül vagy, akkor egy 40 nm körüli kégli is elég lehet, ahhoz meg már hitel se kellett volna olyan sok. Nomeg, 10 milliót biztos nem 2 év alatt szedted össze. Én 5 éve 10-nél jóval kevesebbért vettem a lakást...

6. Ha a jelenlegi munkád keveset fizet és utálod, sosem késő és nem is hülyeség képezni magad.

7. Én 32 éves koromban kezdtem neki az egyetemnek, 8 órás munka mellett, levelezőn. Oké, nem orvosi, hanem programozó diploma, de megcsináltam. Nem bántam meg.

8. Felveheted a diákhitelt, ha elfogyna a pénzed. A kamata minimális, a diákhitel2-nek meg nincs is.

Én a szüleid helyében támogatnám az orvosit. Inkább azon aggódnék, hogy a fiam nem talál magának párt és egyedül, magányosan fog élni.

Tanulni sose késő, viszont az orvosi pályára állni már tényleg késő. Egyrészt kéne egy emelt biosz, de inkább kémia érettségi, nyelvvizsga a bejutáshoz, mert magas a ponthatár. Ott kéne hagyni a melódat. A tandíj ráadásul millós félévente, mivel már van diplomád, szóval ráköltenéd a maradék pénzed + hitelt kéne felvenned, ezen kívül a szüleid tartanának el. Ha ne adj isten történik velük valami és ott kéne hagyni a sulit ez mind ablakon kidobott pénz lenne.

Inkább azon gondolkodj el mi érdekel még, mik a lehetőségeid, mert a rövidebb OKJ-k idén indulnak utoljára, utána azok is 2-3 éves képzések lesznek. Ha pedig egyetemre mennél akkor olyan szakot nézz, amit munka mellett is tudsz csinálni.