Veletek volt már olyan hogy buktató pénzt? Pl valamit drágábban vettetek, mint máshol? Vagy kiesett valahol pénz stb

Ez mindenkivel megesik. Nem tudod mindig mindennek az árát maximálisan figyelemmel kísérni és mindent olyankor venni, amikor a legolcsóbb. Érdemes különösen a nagyobb beruházásoknál elvégezni a racionális előzetes felmérést, hogyan szoktak alakulni az árak, megfigyelni a trendek alakulását és lehetőség szerint olyan áron venni, ami alacsonyabb, mint máskor szokott lenni, vagy nem várható további csökkenés, stb. Pl. ha ismerhető, hogy valami árának van egy szezonális hullámzása és megteheted, hogy várj vele, míg csökkenni fog, akkor érdemes lehet várni. De ha azonnal van szükséged valamire és nincs lehetőséged várni, akkor max arra tudsz figyelni, hogy most épp hol a legolcsóbb és ott megvenni. De ezt sem érdemes túlzásba vinni, mert csak beleőrül az ember.

Ha meghoztad a döntést, megtettél minden tőled telhetőt, hogy értesülj a piaci helyzetről, az árakat alakító trendekről, stb, akkor hozd meg a döntést és aztán ne foglalkozz vele, hogy később máskor, máshol mennyibe kerül. Ezzel csak saját magad idegesíted feleslegesen.

Több értelme van arra összpontosítani, hogy amit megveszel, arra tényleg szükséged van-e, hasznát veszed-e, valóban van-e annyi haszna számodra, mint amennyit remélsz tőle, vagy pénzkidobás. A sorsjegy pl. pont ez a kategória. Ha soha semmit nem nyertél sorsjegyen, akkor az pénzkidobás, ne reménykedj benne tovább, hanem inkább spórold meg az árát. Mindig, amikor vennél egy sorsjegyet, tedd el az árát egy befőttes üvegbe. Aztán egy év múlva számold össze a félretett pénzt és ünnepeld meg a nyereményed!

"De folyamatosan??" Ezt a jelenséget a pszichológia kognitív torzításként jellemzi. Van egy énképed, ami szerint veled mindig ez történik. Ezért a figyelmed sokkal jobban kiélezett az ilyen történésekre. Ha valami nem így történik veled, azt szinte észre sem veszed, hogy megtörtént, de ha beleillik a sémádba, akkor feltűnik és emlékezteted magad rá, hogy na ugye, már megint, mert én egy ilyen ember vagyok...

Van egy rakás érdekes pszichológiai kutatás a témában. Pl. Ha azt mondják neked, hogy menj ki az utcára és számold meg a kék ruhás embereket, akkor csak a kék ruhásakra fogsz figyelni. Ha utána megkérdezik, hogy hány piros ruhás embert láttál, egyre sem fogsz emlékezni, mert a figyelmed a kék ruhásakra összpontosult, a piros vagy bármilyen más ruhásakról tudomást se vettél, hogy mennyien vannak - pedig ugyanúgy voltak, mint ahogy veled is megesik, hogy valamin nem veszítesz, nem drágábban veszed, mint vehetnéd, csak az fel sem tűnik.

A másik kapcsolódó jelenség az önszabotázs. Ha valakinek nagyon erősen az énképében van, hogy neki nem megy valami, akkor hajlamos úgy viselkedni, hogy a dolgok a saját tévképzetei szerint alakuljanak. Ha valakinek a neveltetése során túl sokat magyarázzák, hogy te kétbalkezes vagy, nem tudod megcsinálni, az általában sokkal ügyetlenebb lesz, mint amire valójában képes lenne - és az ilyet általában elég hosszú terápia kinevelni valakiből.

Sőt, ha egy gyerek felmászik a fára és azt mondod neki, hogy kapaszkodjon, ügyes legyen, sokkal nagyobb eséllyel ússza meg baleset nélkül, mintha azt mondod neki, hogy "ne ess le" vagy egyenesen azt mondogatod neki, hogy "le fogsz esni". Az agy ugyanis nagyon jól programozható szavakkal is és minél inkább a leesésre koncentrálsz, a fennmaradás helyett, annál hajlamosabb öntudattalanul is hibát elkövetni, hogy megvalósuljon az elvárt leesés.

Ha ennyire foglalkoztat a dolgok ára, akkor legalább fel szoktad előre is mérni az árakat, hogy mi hol mikor mennyibe szokott kerülni? Próbálni szoktál előre tervezni a várható árváltozásokkal, figyelni az akciókat, kedvezményeket, stb? Vagy csak elkönyveled, hogy mindig ez történik veled és aztán konstatálod, hogy megint úgy alakult? Mert az előbbivel pont kiküszöbölhetőbb lenne ez a helyzet. Ha egy táblázatban napnál világosabban látszik, hogy mi hol mennyibe kerül és az alapján hozod a döntéseket, sokkal kisebb a tévedés esélye - ha mégis van, akkor nagyobb a hosszabb távú korrekció lehetősége. Ha viszont találomra csinálod a dolgokat, az az önigazolásos hibák melegágya tud lenni.

A sorsjegy sokkal egyszerűbb történet. Jól fizetett és nagyon okos matematikusok egész hada dolgozik rajta, hogy kiszámolják, hogyan kell keverni a gyártónak a lapokat, hogy mindig ők nyerjenek rajta. Pontosan tudják, hogy milyen gyakran kell egy nyertes sorsjegynek lennie a sorban ahhoz, hogy téged még játékban tartsanak abban a reményben, hátha a következő majd nyerni fog. Viszont azt is pontosan kiszámolják, hogy mennyit szabad neked nyerned ahhoz, hogy a cégnek még mindig több pénze legyen az eladott nem nyerő sorsjegyekből, mint amennyi nyereményt ki kell fizetni. A sorsjegyekkel a legjobban akkor jársz, ha nem költesz rájuk. Vagy ha neked fizessenek azért, hogy áruld, vagy elkészítsd őket...