Az életünk értelme a munka, a dolgozás és az ezért kapott pénzből való vásárlás?

Attól függ. Nekem nem munkám van, hanem hivatásom. Ergo napi nyolc órában élvezem, amit csinálok. Nagyon kicsi a jövedelmem, de nem zavar.

A megélhetésre minimális összeget költök, de tényleg. Viszont imádok zenélni, arra sokat.

A legtöbb ember, aki meglátja ezt, nem érti, hogy tudok így élni. Egy ismerősömmel beszélgettem, mondta hogy kéne új kabát, mert a mostanit már három éve hordja. Na az enyém idén lesz tízéves. Igaz, hogy elég jó állapotban van a korához képest. Nem látom értelmét annak, hogy újat vegyek. Ruhám is csak egy hétre elég van, hétvégén kimosom, a következő héten megint azokat hordom.

Ha valaki meglátogat, aki még nem volt nálam, az általában el van képedve, hogy nincs tévé, hifi, a lakás berendezése is puritán, megvettem a legolcsóbbat, ami még elfogadható. De mellette ott áll a félmilliós zongora és egyéb hangszerek. Többen kérdezték, miért nem újítottam inkább fel a fürdőt (jó kis szocreál). Egyszerű: a funkcióját betölti, az meg kit érdekel, hogy nem divatos a csempe? Valóban értelmesebb lett volna arra költenem a pénzt ahelyett, hogy olyasmit veszek, aminek értelme is van?

Persze nyilván másnak más a fontos. De én kimondottan örülök annak, hogy nem vettem fel ezt a mai ritmust, amikor az ember mindig rohan, semmire nincs ideje, ideges, utálja a munkáját, de sokat dolgozik, mert kell a pénz, hogy költhessen.

Az élet értelme az, amit adsz neki. Egyesek pl. elmennek önkéntesnek Afrikába és más nyomortanyákra, hogy segítsenek az embereken; lévén önkéntes meló, fizetést nem kapnak, csak max. ellátást meg sok köszönetet, vállveregetést és kedvességet. Nekik ez a fontos.

Mások elmélyednek a tudományokban, tanulmányokat írnak, kísérleteznek, új technikákat fejlesztenek, és mintegy mellékesen felveszik ugyan a fizetésüket, de különösebben nem érdekli őket azon túl, hogy fenntartsák belőle magukat, mivel a vizsgálatuk tárgya az, ami ténylegesen leköti őket, annak élnek.

Megint mások a családjuknak, gyermekeiknek, és főállású apák vagy anyák, mikor hogy. Náluk megint csak nem játszik a fizetés, sem különösebben a vásárlás, csak az, ami kitölti az életüket.

Szóval az élet értelme tényleg az, amit adsz neki. Ha számodra a munka és a vásárlás az, akkor neked az - másnak meg nem. Jó annak, aki szereti a munkáját (tehát már nem is munkája, hanem hivatása van), és annak is, aki megveheti mindazt, amitől jól érzi magát. De ettől még a munka és a vásárlás nem objektív és általános központi tényező - csak két tényező a sok közül, és mindenkinél más hangsúllyal esik latba.