Szerintetek egy alapítványi iskolában miért tűri el az összes tanár, hogy az igazgató mindenkinek zsebre tesz a fizetéséből X százalékot?

Mi a helyzet konkrétan?

Alapítványi iskola, de a pénzt (fizetést) nem a fenntartó adja, hanem közoktatási megállapodás van az állammal. A fizetés havonta bértömegben érkezik, az iskola szétosztja a bértábla szabályainak megfelelően (pályán töltött évek + végzettség).

És elszámol vele az államkincstár felé, hogy XY-nak aki E3 kategóriában van mondjuk kifizetett havi 160.000-et nettóban (csak példa).

Aláíratja a fizetési papírt a tanárral hogy átvett 160-at.

De valójában nem adja oda a 160-at, hanem a hasára üt, és levesz belőle 60-at. Ezt nem csak egy dolgozóval csinálja meg, hanem az összessel és minden hónapban.

És hova tűnik a pénz? Hát gondolkozzunk. A pénz bejött az államtól, kifizette a dolgozónak papíron, ott az aláírás, ahol a dolgozó igazolja hogy át is vette = az atyaúristen se talál fogást rajta.

A pénz meg szépen eltűnik az igazgató zsebében. Ahogy a szülők által tandíjként befizetett alapítványi hozzájárulások 90%-a is nyom és nyugta nélkül tűnik el „rejtélyes zsebekben”.

Na most mindezt miért mesélem el?

A kérdésem: az a csomó ott dolgozó diplomás tanár vajon ezt miért tűri szó nélkül? Mert senki (engem is beleértve) senki se de senki egy árva szót se szól.

Van olyan aki felmond, van olyan aki egy hónapot van itt, és amikor szembesül ezzel a trükkel felmond-de olyan aki bemenne az igazgatóhoz és ráborítaná az asztalt vagy hivatalos jogi útra terelné az ügyet olyan egy sincs.

Van olyan aki tizenéve itt dolgozik és meg is mondja tudja hogy átverik de hát „ez van mit csináljak” és nem is csinál semmit csak tűr és tűr és tűr.

De miért? Az biztos ha valaki egy szót is szólna azonnal röpülne de abban a pillanatban.

Ez oké.

De azok az emberek pl akik már elmentek innen azok vajon miért nem lépnek az új munkahely biztonságából?