Magyarországon tényleg ennyire nehéz munkát találni, még külföldön szerzett tapasztalattal is?

Ó, nekem egész más tapasztalatom van, mint a cikk írójának. Egyidejűleg van jelen a munka világában a munkaerőhiány és a munkanélküliség.

Amennyiért ma Mo.-n munkást keresnek, annyiért nem megy el -kényszerítő körülményeket figyelmen kívül hagyom most- a munkás dolgozni. Miért menne? 3-400 kilométerrel arrébb a négyszeresét keresheti meg. Ameddig a munkáltató nem ad annyi fizetést, h az a munkavállaló megélhetési kiadásait fedezné, addig ne is csodálkozzon, ha betöltetlen az állások egy része. De nem akarok pszichologizálni v makroökonómiai dolgokról írni.

Inkább vizsgáljuk meg a konkrét esetet. Nehéz visszajönni Mo.-ra, beilleszkedni a munka világába többéves kiesés után. Egyrészt ugye a cikkírónak megszűntek az itthoni emberi kapcsolatai, másrészt elvesztette a kapcsolatát a "mindennapi rögvalósággal". Ez alatt főleg a helyi speciális viszonyokat értem.

-biztos, h amit Ausztriában ő tapasztalt, azt a technológiai szintet elérték már a cégek, ahol pályázott?

-biztos, h a megfelelő emberrel tárgyalt a megfelelő módon?

-biztos, h jól lőtte be egyáltalán, mely cégeknek lehet az ő kvalitásaira egyáltalán szüksége?

Ha a cikk írója megelőzően tájékozódott volna, h a munkaerejét, mint terméket hogyan piacosítsa megfelelően, nem itt tartana. Mindazonáltal nincs veszve semmi, úgy ítélem meg. A fenti, és más, időközben felmerülő kérdésekre választ lehet kapni, és azt a következő körbeni jelentkezéskor hasznosítani.

H mire alapozom a véleményem? Negyed éve 10 helyre adtam be pályázatot, 7 helyről hívtak interjúra, és számomra legszimpatikusabb helyen elfogadták a bérigényem, és fel is vettek. Logisztikában dolgozom.

Jó szakmával rendelkező, nyelveket beszélő, tapasztalattal rendelkező emberekből kevés van, ők el tudnak helyezkedni. Az, hogy csak rokonokat meg csókosokat vesznek fel, elég nagy butaság. Az a cég, amelyik eredményt akar elérni, nem azt kéri a HR-estől és a vezetőktől, hogy a rokonait és ismerőseit vegye fel, hanem azokat, akik várhatóan jól fognak teljesíteni. Én például fel nem venném soha egyik rokonomat se munkatársamnak, bármennyire is jól elbeszélgetünk családi eseményeken. Engem minden eddigi munkahelyemre az utcáról vettek fel, ismeretség nélkül. Ugyanígy mikor nekem kellett keresni munkatársat, felvettünk jó pár embert az önéletrajzok és interjúk alapján, akiket akkor láttunk először, és be is váltak.

A belinkelt blogbejegyzés pedig érzelmekkel túlfűtöttre sikerült, a keserűségét alaposan kiírta magából az illető. Ha 500 helyre elküldte az önéletrajzát és csak tíz helyre hívták be, akkor el kell gondolkodni, nem csinál-e valamit rosszul. Esetleg rosszul megírt az önéletrajz, vagy a szakmája nem annyira keresett, vagy ömlesztve elküldte minden hirdetésre (szokták ezt csinálni, szerintem nem hatékony).

Tipikus, kamu marhaság.

Tökre látszik, hogy totál szubjektív az egész.