Ausztriaba megeri kimennem egyedul? 19 L

meg asvájcba takarittani

4# olcsóbb az albérlet, mi? Sopronba ugyan annyi az albérlet, mint bécsben..

A különbség csupán 60 km, meg 4xes fizetés...

Mi 3éve vagyunk TIrolban a párommal. Szeretm elmesélni ezt a történetet, mert számomra kedves és persze tanulságos ès remélem segít. Igyekszem rövid lenni. A mi esetünkhöz kell egy jó nagy adag bátorság, egy autó és 1000€, azaz kb. 300ezer Ft. Minket nem csak a pénz motivált, mi otthon is egész jól éltünk, a miértje inkább az “egyről a kettőre hutás” volt. Nem ment, sehogysenem. Aztan egy barátnőm hazajőtt vendégül láttuk 2-3 hétig, aki már kint élt 2éve és elmesélte milyen kint az élet. Gondolok itt az emberekre, a más életmódra. Ekkor még pénzről szó sem volt. A párom egy kisebb ségnél szervuzveuető volt, én egy kávézót vittem szoval akkoriban közel 600ezer forintot kerestünk. Akkoriban, azaz ezelőtt két honappal törtem össze a kis autómat, totálkár lett. 4hónqp alatt nem tudtunk összetenni egy autó árát, gondolom nem kell mondanom sem, nem egy Audit szerettem volna. Tehat egyik naprol a masikra összepkoltunk, kölcsön kaptam Édesapamtól és vettünk egy 23éves Opel aszrát, amit megpakoltunk és elindultunk. Hozzátenném, nem tudtuk hova jövünk, minlesz velünk, nulla nyelvtudással. Sem angol, német pláne nem. Szerencsét probáltunk, bejött. A párom a szakmájában dolgozik azóta is, villanyszerelőként, 2000€t keres, én még probalgatom az utam, voltam már szobalány, pinzér, ultos, benzinkotaztam, most egy ideje egy Hotelben dolgozom a szobalányok főnökeként. Én egy év alatt megtanultam a nyelvet, a párom pedig igyekszik. Aztán fél év mulva, vettünk egy autot, majd megibtvfél év mulva mégegyet. Most a párom Mercedessel jár, én egy 3éves Mazdával. Ezt csak azért irtam le, hogy értsétek, otthon pár honap alatt nem sikerült egyre összetenni a pénzt. Ez igy mesébe illően hangzik, de el kell mondjam reggeltől estig dolgoztunk minden nap szinte, rengetegszer feküdtem le sírva és azt hiszem nem kell soroljam. Azt gondolom, nem értünk még célba, de HALADUNK. És ez nagy szó. Vannak terveink, céljaink és igyekszünk megvalósítani. Ha valaki megkérdezi, hogy megéri-e?!, azt szoktam válaszolni, otthonról sosem láttam a Tengert. Most minden nyáron, többször. Ez a mi sztorink, amihez eszméletlen erő és bátorság kell. De én azt mondom, egy próbába még senki nem halt bele, vagy igen? :) minden jót kívánok Neked :)

Bocsánatot szeretnék nagyon szépen kérni, de nem tudtam aludni és igy éjjel nem mindent ugy látok ahogy kellene :) szoval elnéést, de remélem érthető a kis “mesém” :)

Legközelebb inkább aludjál és ne regényt írjál. :D