Dolgoznátok pár hónapig (nettó 120000 Ft-ért), csak azért, hogy otthon tiszta vizet önthessünk a pohárba?

"próbaképpen elmegyek dolgozni csak azért, hogy itthon boruljon a bili"

Mint annyiszor, most is felmerül a kérdés, miért nem azelőtt tisztáztátok ezeket a dolgokat, hogy élettársi kapcsolatba léptetek, és gyerekeket vállaltatok. Ha eddig jó volt neked falun, milyen alapon várod el az élettársadtól, hogy költözzön?

Én mondjuk azt nem értem, hogy az odáig oké, hogy 8 és fél óra a munka, de miért 3 óra az út autóval?

Másfél- másfél óra oda-vissza a legözelebbi város?

" Falun lakom, autóval járnék, ezért ilyen alacsony a nettó." Magyarul többet keresnél, csak már leszámoltad a benzinköltséget vagy hogy?

Meg azt írod, ennyit keresnék 11 és fél órával. Azt értem, hogy ennyi időd megy el, de azért ez így félreérthető, mert azt hittem, 11 órát kell dolgoznod nettó 120-ért.

Én azt érzem, inkább nemleges választ vársz tőlünk, egy megerősítést, hogy ez így hülyeség, stb.

"Egy nagyobb városban nem menne el sok idő és pénz a munkahelyre járással." Ez így nem feltétlenül igaz: Bpesten 10 ezer a havi bérlet és simán lehet napi 1 órát utazni a munkahelyig (sőt, még többet is)

Ezt a kérdést neked és párodnak közösen kell eldöntenetek.

Ha iskolaidőn kívül a gyerekek (mekkorák?) felügyelete biztosított, szerintem érdemes elmenned dolgozni.

.

"A pénzünk így is pont elég"

Meggondolandó, ha a havi 120.000 nettóból csak a felét (60.000) félreteszitek, az egy évre vetítve 720.000 Ft megtakarítás, a másik feléből számottevően javulna életminőségetek, a gyerekenek is több jutna.

Egy harmadikas gyereknek mégis milyen felügyelet kell? Tízévesen simán kimostam magamra, elhoztam öcsémet óvodából meg összedobtam valami szendvicset vagy rántottát vacsorára. 300m az út mellett sem éppen egy halálos fenyegetés. A hatodikas meg már főleg nagyjából önálló kéne, hogy legyen.

Kifogásokat keresel arra, hogy tovább henyélj otthon, amíg apa eltart jól. Nem menő.

2-es vagyok és kimondom: nem, ilyen feltételek mellett valószínűleg nem mennék el dolgozni - főleg nem pár hónapra.

Napi 95 km-t biztosan nem autóznék csak azért, hogy szaladjon a háztartás, a gyerekek miatt örökösen idegeskedjek, ha megbetegednek, akkor meg a munkahely miatt idegeskedjek, hogy kirúgnak-e, stb.

Ezzel szemben minden eszközzel megpróbálnék valamit keresni közelebb, részmunkaidőben.

Én nem tudnék otthon ülni, de azt is nehéz elhinni, hogy nincs a közelben másik kisváros, vagy olyan falu, ahol ugyanennyit megkereshetnél azzal, hogy az önkorinál dolgozol, a helyi kisboltban, bölcsiben, könyvtárban vagy akárhol.

Ha van autó, akkor a gyerek nem szokott akadály lenni. Reggel elvinni őket (igen, akár egy órával korábban sajnos), letenni őket, délután hazafelé vagy te, vagy a párod felszeditek őket, ha az nem megoldás, hogy a nagyobb hazakíséri a kicsit. Rá azért már rálehetne bízni ezt a feladatot.

Ha valamelyik rosszul lesz a suliban, akkor munkahelyről elkéredzkedik és megy a gyerekért. Orvos után átviszi nagyszülőhöz, rokonhoz, bébiszitterhez, vagy otthon marad vele. Szabin, táppénzen.

Én ezt nem látom olyan nagy gondnak, rengeteg mai család csinálja ezt így és valahogy talpon vannak, működnek. Kevesen tehetik meg, hogy egy fizetésből éljenek.

Annak viszont valóban nem lenne értelme, hogy a fizetésed felét elautózd.