Sok szülő miért neveli sikertelenségre, középszerűségre a gyerekét?

"Tanujjá, dogozzá, majd lesz valami".-

Ez miért hozná magával a sikertelenséget?

Tanul, majd dolgozik, lehet karriert fut majd be valamilyen foglalkozásban, vagy ha annyira jó benne akkor saját vállalkozást alapít.

Nem igazán értem a kérdést.

Nagyon egyet értek a 3-as válaszolóval. Egy fiatalnak akár arra is fel kell készülnie, hogy a szülei nem igazán tudnak neki segíteni a pályaválasztás, munka és elhelyezkedés területén. Ebből és a családmodellből következhet a szülők ilyen olyan, nem mindig szerencsés "útmutatása" a gyereküknek és még néha az is eredmény, ha nem húzzák le.

A gyereknek kell felelősen állnia a saját életéhez és időben felismerni a helyzetét.

Ahogy írják, sok szülő maga is sikertelen, középszerű. Hogyan segíthetne az, aki magán sem tudott segíteni?

Mentor leginkább akkor tud lenni, ha példát tud mutatni a gyerekének, és érti is azt, amit a gyereke is akar. Mert például sok gyereket cégvezetésbe, felső vezetésbe, vagy adott szakmába akarnak "bele nevelni" és egyáltalán nincs hozzá affinitásuk.

A szülő viselkedése, gondolkodása adódik tovább. Valahol sajnos érthető, hogy ha a szülő elégedetlen, azt látja, hogy nem tud előre jutni, nem kap rendes fizetést, össze kell húzni a nadrágot, mellette látja az igazságtalanságokat, akkor a gyerekét is (sajnos) erre fogja felkészíteni.

Az megint más, hogy sok szülő alapból soha nem mozdította meg a kisujját, nem próbált előrébb lépni de megtanult kifogásokat gyártani. Az ilyenek adják tovább a gyerekeknek a "fiatalon kell élni mert aztán csak a munka" hozzáállást. Ezért a gyerek elkezd élni, szarni a világba, hiszen bele nevelték, hogy úgysem viheti semmire, tehát meg sem próbálja.

Persze, a gyereknek is fel kell ismernie a helyzetét és maga alakítania az életét. Csak van, hogy erre csak 20-30 évesen jön rá, vagy sok elpazarolt év után. És sajnos egy 10-en évestól nem feltétlenül várható el, hogy felismerje a helyzetét. Segíteni meg nem segít senki sem.

Na meg sok szülő egyszerűen nem alkalmas szülőnek. Azért lesz gyereke mert "de szeretne babázni" vagy azért mert szeret kefélni aminek mellékterméke a pulya.

Mert gyoker. Fél, hogy a gyereke többre viszi nála, retteg tőle, hogy majd ilyen valami kisebbség-érzete lesz mellette majd. Ha pl a szülőnek nincs diplomája, de a gyereknek már van, és nagyon összejött az élete, és akkor utána találkoznának. Pl hallottam ilyet is, hogy egy adott d3generált szülő azért próbálta meg minél jobban letörni a gyerek önbizalmát, szárnyait, egy anyukáról volt szó abban az esetben, mert félt, megijedt, hogy a lánya esetleg szebb lesz nála.

Ja meg mert fél, hogy amikor felnő, kicsúszik a kezéből a gyeplő, és a gyerek majd elkezd önálló életet élni, és fél a szülő, hogy őrá akkor már nem lesz szükség, mert a gyerek már meg fog állni magától a lábán és akkor ő a szülő magáramarad.

Meg pl engem már rájöttem, hogy onnanól kezdett el anyám utállni, amikor észrevette, hogy el kezdtem öntudatomra ébredni, el kezdett saját véleményem lenni, saját önálló ötleteim, gondolataim; és akkor ez már zavarta; hogy már nem irányíthat engem. És akkor próbált minél jobban elnyomni , elfojtani.

Pl volt egy nagyon ronda, gusztustalanul kinéző nadrágom, egy idő után már elegem lett, hogy abban kell mutatkoznom mások előtt; és akkor szóltam neki, hogy okés, hordom, ha muszáj, de legalább az iskolában ne kelljen már hordanom/felvennem; és akkor mondta, hogy "Az egy nagyon jó nadrág, direkt azért vettem, hogy iskolába járjál benne." És akkor mit volt mit tenni, kénytelen voltam továbbra is abba járni. Pénzem se volt, meg talán nem is engedett volna el vásárolni, nem nagyon érdekeltem, úgyhogy kizárt, hogy elvitt volna vásárolni; szal lehetőségem sem volt; másik ilyen eljárós , nemotthoni nadrágom meg nem volt ilyen tavaszi, csak melegítők voltak. És akkor miután már szóltam neki, hogy én nem szeretnék abban járni, mert azt olyan bohócnadrágnak tartom; akkor azután talán 1 v 2 héttel mondta az egyik osztálytársam, ilyen kis barátnőm, akivel mindig együtt játszottunk/beszélgettünk, ilyen tök kedvesen, hogy őt az anyukája nem engedné el ilyen nadrágban iskolába. És akkor én meg mondtam, hogy "Örülj neki, engem meg kényszerít, hogy ebben jöjjek." Közben meg tökre irigyeltem a többieket, az osztálytársaimat, hogy nekik milyen szép farmernadrágjaik vannak. Meg az sem érdekelte, amikor el akartam kezdeni szőrteleníteni a hónaljamat, meg a lábamat; és már két éve szóltam, hogy le akarom szedni(6.-ban szóltam, és ez 8.-ban volt --ez a csúfolás) amikor valamelyik osztálytársam el kezdett csúfolni, hogy "pithair". Nem voltam ebben jártas, fogalmam sem volt, hol lehetett borotvát kapni (a vásárlásokat mindig anya intézte), ha tudtam volna se lett volna pénzem meg lehetőségem szerezni. És akkor hiába mondtam, hogy anyukám nem engedi, hogy leszedjem, még beszállt egy másik is piszkálni, és adta alá a lovat. És anyám meg elfelejtette, hogy ő is mennyire szégyenkezett anno, mert őt sem engedte az anyja szőrteleníteni és akkor így ezért nyáron is melegítő nadrágban találkozott a barátaival, akik meg nem értették; és akkor gondolom ezt a mintát látta, és meg is ijedt, félt is, hogy felnövök, és kicsúszom a kezei közül; minél jobban hátráltatni akarta talán a felnövésemet (ilyet nem lehet csinálni féltésből, hogy a másiknak 'tönkrevágatjuk' a többiekkel az önbizalmát) Na de szóval tehát ő ezt a mintát látta, az ő anyja is ilyen volt; és akkor ezt a mintát vitte tovább, és akkor esze ágában sem volt rajta változtatni. Ezen a mintán, amit ő is megtapasztalt, hogy rossz. Apukám nem velünk lakott, tehát őneki eszembe sem jutott szólni. Amikor jött, akkor örültem, hogy látom.

Ja egyébként volt még egy ilyen cuki szöveg is, valami spirituális ember mondta egy műsorban, ez egy tök cuki gondolat volt; hogy neki nincs kétsége, hogy minden szülő, hogyha tudná, hogy hogyan kell jó szülőnek lenni, akkor úgy csinálná. Amúgy igen, azt hiszem, mondta, talán úgy kezdte, hogy nincs kétsége, hogy minden szülő a legjobbat/jót akarja/akar a gyerekének; és úgy is állna hozzá; hogyha tudná, hogyan kell, mi a helyes, hogy az optimális.

Szóval lehet az is, hogy csak nem tudja , hogyan kell. Meg amúgy elég durva, csomó szülő meg van győződve róla, hogy jó szülő, azt közben fogalma sincs, milyen távol áll az elképzelése a valóságtól.

Meg amúgy még pl lehet ez ilyen karmikus jellegű hátráltatás is; hogy olyan durva közös sorsutakat hoznak előző életből, és akkor most törlesztik, vagy valami.

Ja és még, ha még ennél maradunk; még tanulni is lehet akár belőle; fejlődni, megtanulni, hogy hogyan törjünk ki ebből. Tehát iylen "Teher alatt nő a pálma"-jelleggel. És aki rájön ("Mert mindenkitől lehet tanulni valamit, ha mást nem , akkor azt, hogy milyen ne legyél"; másik meg "Mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának". Ja és ha meg amúgy egyébként felismered, hogy az, amit ő tanítani tudna neked, azt te már tudod, akkor nemet mondhatsz a szituációra, hogy vele konfrontálódj, végleg. Ja és "add meg a császárnak is, és add meg Istennek is." A császár lehet itt pl szimbolikusan a szülő; Istennél pedig asszem talán mindenkinek az őbenne , saját magában lévő Istent is célszerű lehet érteni. Tehát hogy Isten alatt érthető az is, értelmezhető úgy is. Amúgy Isten mindenkiben benne van, még az esetlegesen nem jóarc szülőkben is. Meg amúgy szal lehet igyekezni nem konfrontálódni, valahogy ügyesen kitérni előle, pl ha van egy ellenkező nemű, aki neked tetszik, és annyira boldog vagy az ő létezésétől, és sajnálatosan csak anyád van kéznél elmondani, elmondod, és akkor kiderül, hogy ismeri, és akkor elkezdi megpróbálni elkeseríteni, letörni az ember boldogságát, elkeseríteni az embert, hogy "Mondjuk nem hiszem, hogy neki te kellenél".) na szóval tehát aki pedig már rájön, hogyan szabadíthatja fel magát, tehát ilyen "teher alatt nő a pálma"- jelleggel, címszóval, az pedig el tudja mondani másoknak, tud segíteni másoknak, akik esetlegesen ilyen helyzetbe kerülnének. Kirángatni a trutyiból, felépíteni önmagát, immár stabil alapokra. Tehát úgy felépíteni a lelkét, hogy ne legyen már annyira sebezhető; és ne pl a körülményektől függjön a boldogsága, hanem önmagában is megtudhassa teremteni a belső békét, és akkor talán nincsen szükség kívülről begyűjteni.

*ja és ott pár dolgot 1-2-t máshol olvastam.

Ja és szal ilyen felülkerekedés is lehet szal, és pl tényleg, hogy elmondhassa, átadhassa másoknak ezt a tudást; és ezzel másoknak egy olyan mankót, segítséget adhat a kezébe.

*Ja,meg mégegy, azt reméli a gyerekétől, hogy majd ő viszi végig azt az életet, amilyet ő szeretett volna élni, szóval a gyereket akarja használni, hogy szal általa megélni azt a nagyon sikeres életet , amit ő elképzelt magának. És hogy a gyerekben azt látja, hogy a gyereknek úgy kell élnie, kötelessége olyannak lennie, pont olyan ambíciókkal, meg minden személyiségjegyekkel rendelkeznie, mint amilyenek őneki vannak/voltak; és akkor van egy kép a szülőben, hogy milyennek "Kell" lennie a gyerekének, és ha nem olyan, ha kicsit eltér tőle, máris utálja, haragszik rá, hogy nem engedelmes, nem tudja őt semmiképpen rávenni, hogy pont ugyanolyan legyen, mint amilyennek ő akarja, mint amilyen az ő elképzeléseiben, elvárásai szerint lenne. Ja és akkor még ő gondolja, hogy a gyerek 'hálátlan' , mert nem pont úgy viselkedik, ahogy ő tőle azt elvárná. 'Pedig etetem, iskoláztatom, veszek neki könyveket, biztosítok fűtést, meleg ruhát.' De ezek meg amúgy alap dolgok, szóval nem járna érte köszönet. Szóval alap dolog, hogy ezeket a dolgokat megadja valaki a gyerekének. Meg amúgy az ilyen szülőkben nemigen van szeretet (valódi, igazi, feltételnélküli -nem tudják mi az, nem tudják ,hogyan kell) és tisztelet sem igen, mert 'minek', 'mireföl tisztelje a gyerekét, ha ő bújt ki előbb az anyjából, ráadásul ez a gyerek meg pont őbelőle bújt ki, tehát azt kell csinálnia, amit mond, amit ő mond neki, és csak azt csinálhatja, amire ő utasította' És aljasul nagyon be akarja szabályozni a gyerekét, hogy pont olyan legyen, amilyennek ő elképzeli, az elképzelésének megfelelő; hogy majd meg tudja valósítani azt az életet, amit őneki, a szülőnek nem sikerült. Pl még akkoris ez g3nyóság, hogyha apuka pl valami nagy sportember akart lenni, csak pl úgy lesérült, hogy mondjuk nem tudta folytatni, és akkor kényszeríti a gyerekét pl.

Vagy pl mégegy, hogy akár pl dicsekedni akar a gyerekével, hogy ő pl milyen jótanuló, de mondjuk a gyereke pl sorra kapja a hármasokat (ahogyan mellesleg a szülő is, de ezt nem feltétlenül köti a gyerek orrára, a gyereknek hajtani kell, és kitűnőnek lenni mindenből, mert ezt meg ennek ellenére, hogy ő sem volt kitűnő, a gyerekétől mégis elvárja) és akkor szóval ha pl hármas tanuló a gyerek, akkor a szülő nem tud vele villogni, meg egyébként is x@r az élete (a szülőnek, és talán erreföl azt érzi, meg még annak okán, hogy enni ad, szal feljogosítva érzi magát mert neki rossz az élete, és "Az a 'piszok kölke' sem kítűnő ráadásul!!"), tehát hogy ha már villogni nem tud vele, akkor inkább beletörli a lábát; mert valakin úgyis le kell vezetni az aznapi munkahelyi feszültséget, meg egyébként is "x@r az élet" ja és "nehogy már a másik jobban érezze magát(mint én/nálam-gondolja a szülő)"

* ez a "... a szomszéd tehene is"-hozzáállás, és erre pont a gyereke van kéznél, mert ő lakik vele egy helyben, egy házban, és akkor ennek pl nem lesz a következménye.

Pl a gyerek szerinte "rangon aluli is", mert ő(a szülő) keresi a kenyeret; meg ugye a gyerek belőle bújt ki, neki köszönheti az életét, akkor a gyerek tulajdonképpen "az ő része", ha belőle bújt ki. Mert szal ha a főnökének szólna be, vagy a szomszédnak, annak pl lehetne következménye, pl a szomszéddal is kell a jó viszony, mert mindig hoz át pl körtét, a főnökkel meg egyértelmű, tehát neki meg nem szólhat vissza, mert akkor meg pl kirúghatja. Tehát marad a gyerek, akivel tud "visszapattanás nélkül" konfrontálódni; tehát a gyerek van ott kéznél, akit szidhat, mert a gyerek pl nem tudja kirúgni őt, tehát ha vele g3nyózik, annak nem lesz következménye, mert "úgyis mindig a felnőtté az utolsó szó". Meg szal ilyen hatalmaskodás a másik/mások felett. Tehát pl ezt a "Naagy életben" nem tudja ő kiélni, viszont tapasztalja, hogy mások viszont belérúgnak; és ő is ezért "belé akar rúgni" másokba, de munkahelyen pl nincs lehetősége, mert talán fél, vagy túl kicsinek , túl jelentéktelennek érezné magát, úgyse váltaná ki a másikban a kívánt hatást, pl elkeseredettséget, kisebbségérzést; és akkor ki marad neki, hogy ezt kiélje, gyakorolja? Hát a gyerek.