Neked mi adta meg az utolsó lökést ahhoz, hogy szemben a kiszámítható jövedelemmel, vállalkozó legyél?

Elértem az alkalmazotti lét csúcsát.

Céges kocsi, távmunka, a csoporton belüli jó fizetés, de ez nem elégített ki. Rájöttem, hogy többet szeretnék elérni az életben, építeni szeretnél valamit.

Más amikor nem felülről szerveződő dolgokat kell utasításokat követve,- akkor is, ha nem értesz vele egyet - "végrehajtanod", hanem a magad elképzeléseit valósítod meg a saját piacodon.

Ehhez viszont az alapot pont, hogy az alkalmazotti lét adja meg a legjobban, ha nem az előre típusú vezető akarsz lenni, hanem utánam típus.

Nekem ez nagyon fiatalon megtörtént, de az volt az egyik ok, hogy nem akartam átlagos életet, nem akartam, hogy a pénz határozza meg hogy mire telik és mire nem (nem akartam egyáltalán foglalkozni a pénzzel mint jelenséggel napi szinten).

Állással megközelítőleg sem tudnék annyit keresni, mint most saját céggel, teljesen esélytelen, pedig programozással foglalkozom (és sokak elmondása alapján nagyon jó érzékem van hozzá).

Ott volt az is, hogy én nem fogok reggel 7-kor bejárni a munkahelyre vezényszóra, nem fogok úgy táncolni, ahogy a főnököm fütyül. Egyszerűen nem az az ember vagyok, nem tudnék így élni egy hetet sem, inkább a belemet is kidolgozom napi 12 meg 16 órákkal, de akkor sem (tudom, hogy visszás itt GYK-n írni választ, miközben ilyeneket állítok, de azért néha nekem is lehet szünet).

#8

"Megvan a havi 4-700ezer, de a pénz nem minden, ha leosztom hogy mennyi kiadásom van mellé, meg mennyi időt szánok rá, már nem is olyan jó a matek."

Havi 400-700k nem is kimondottan az az összeg, amiért megérni szívni a vállalkozással, ugyanis állással is elérhető. Szerintem a 7- és 8-jegyű összegekről van szó, amikor az a kérdés, hogy megéri-e vállalkozni, ugyanis ennyi pénzt állással esélytelen megkeresni (nyugati felsővezetők keresnek kb. ennyit állásban).