Kezdőoldal » Üzlet és pénzügyek » Saját vállalkozás » Volt már, akinek sikerült...

Volt már, akinek sikerült behoznia olyan embereket, akik örököltek és/vagy jó családi háttérrel rendelkeztek?

Figyelt kérdés

Sokan jönnek sikerguruk azzal, hogy a szuper gazdagok nagy része első generációs gazdag és szeretik úgy beállítani, hogy 0-ról indult Bill Gates, Mark Zuckerberg és sokan mások. Ezekre nem is pazarolnék szót, mert az átlag amerikai 0-ról indulás köszönőviszonyban sincs az átlag magyar 0-ról indulással. Egyik sem Detroitban vagy Harlem nyomornegyedében buszozott a gyárba hajnalban és ért onnan haza késő este, majd az alkoholista anyját, apját nézte, hogy még van-e pulzusuk, majd lefeküdt aludni és kezdődött újra a nap.


Számomra ez jelenti a 0-ról indulást, mikor SEMMI vagyonod és SEMMI családi háttér nincs, nem azt, hogy


Hát, volt egy átlagos házunk, egy több éves kocsink, a nagyinak is egy átlagos háza a másik már nem élt, a nővéremnek volt egy pénzes férje (szükség esetén akár ott is meghúzhattam volna pár napig magam, így nem kerülök az utcára, ha becsődöl a vállalkozás), ráadásul volt egy diplomám is, ami még ha nem is valami extra, de bármikor a minimálbérnél magasabb jövedelmet el tudtam volna érni, ami által már legalább nem kell 12 óráznom egy lakás fenntartásához, elég egy 8 órás irodai munkát vállalnom, ami mellett van időm tanulni vagy továbbgondolni az életemet, tehát több ponton be voltam biztosítva bukás esetére, így BÁTRAN vállalkozhattam.


Kérlek ne a részletekbe kössetek bele, csak próbáljátok meg átérezni, hogy azért nem ugyanaz a kettő és a sikerguruk előszeretettel sütik rá a "0-ról indult" bélyeget a második kategóriára is, illetve batatellizálják el ezeknek a tényezőknek a szerepét, hiszen ha nem bukott, akkor nem kellett igénybe venni egyiket sem, ő menő gyerek volt, aki 18 évesen lelépett albérletbe és megcsinálta a saját szerencséjét és nem kért soha pénzt a szülőktől.


Még ha valóban így van sem veszik figyelembe azt, hogy AKKOR IS OTT VOLT A BIZTONSÁGI HÁLÓ! Ami nem elhanyagolható tényező, mert ha mégis belebukik (és azok sosem állnak ki a pódiumra, még interneten, névtelenül sem "büszkélkednek" vele, hogy 10-20 milliót (amit 10-20 év alatt spóroltak össze saját erőből) buktak el akár egy rajtuk kívül álló hirtelen politikai döntés vagy gazdasági esemény következtében és most ott állnak 40 évesen úgy, hogy megint semmijük nincs.


És a pozitív gondolkodás fontos és nem szabad úgy hozzáállni, hogy már eleve a bukásra és a kudarcra gondolsz, de ugyanakkor minden vállakozás alapszabálya, hogy mindenre kell gondolni és vészterveket készíteni.



2019. febr. 1. 16:06
 1/4 anonim ***** válasza:
100%
Az amerikaiak 0-ról indulásából kiindulva amit felsoroltál mint magyar 0-ról indulás az már –10-ről indulás
2019. febr. 1. 16:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
100%

Mi a kérdés?


Egy lelencházban felnőtt, nulla egzisztenciájú gyerek, vagy egy menekült esetében már az siker, hogyha ő össze tud hozni egy albérletet, normálisnak számító munkát, esetleg családot.


Egy olyan embernél, ahol az egyik szülő azelőtt elég jó pozícióban volt, az is siker lehet, hogy a vagyont öröklő gyerek nem kényszerül mindent eladni aprópénzért csak hogy ne haljon éhen, hanem ha nem is olyan színvonalon mint az őse, de legalább fenn tudja tartani az örökölt vagyont.


Aztán vannak a kifejezetten jómódú családok, akiknek akkor is megvan a jómód, ha semmit nem tesznek érte.


De mindegyikükből válhat földönfutó és jómódú ember is kimagasló tehetséggel meg jó helyen (illetve jómódú családoknál még ezek se kellenek) Csak nem ugyanolyan aránnyal.


Megint csak nem értem, mi a kérdés.

Ha te szülő vagy, nyilván azért próbálsz tenni, hogy a saját gyerekednek minél jobb legyen, és nem azzal foglalkozol, hogy Etiópiában annak is örülnek, ha egy fogpiszkálót elrágcsálhatnak havonta.


Az az ő bajuk, mindenki a saját hátterével indul és végső soron abból kell valamit csinálnia. Az üstökösszerű meggazdagodásra bármelyik csoportnak ugyanannyi esélye van (vagy sikerül, vagy nem :P), viszont a sokkal esélyesebb, sima mindennapos megélhetés sokkal könnyebb, ha nem nulláról indul az ember.

2019. febr. 1. 22:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 A kérdező kommentje:

Az önmagadhoz mért siker mindig csak önmagadhoz (és hasonszőrű társaidhoz) képest fog sikernek számítani. Nyilván azért éreztél késztetést arra, hogy kitörj, mert nem érezted jól magad abban a közegben, amibe beleszülettél. Tehát az téged már nem igazán fog boldogítani (kivéve ha egy nárcisztikus gyökér vagy), hogy a sok volt iskolatársad, szomszédod, gyerekkori társad a homokozóban majd mit gondol rólad.


És mivel te (tetszőleges ország/város behelyettesíthető)-i lakosként képzeled el az életedet, így az ottani emberek, a közeli mikrokörnyezeted (akikkel jól érzed magad, van közös témád, közös érdeklődési köröd) mércéje szerint fogod mérni magad.


"Az üstökösszerű meggazdagodásra bármelyik csoportnak ugyanannyi esélye van (vagy sikerül, vagy nem :P), viszont a sokkal esélyesebb, sima mindennapos megélhetés sokkal könnyebb, ha nem nulláról indul az ember."


Pontosan ezt próbáltam elmondani, hogy hiába van az, hogy ha valaki x tőkével y tevékenységet végzi akkor z lesz az eredmény. Nagyon nem mindegy, hogy az a bizonyos x tőke az valakinek az 5-10 év alatt összekuporgatott pénze (úgy, hogy az alatt az idő alatt szó szerint kenyéren és vízen élt), vagy a már létező kiadási keret átcsoportosítása (pl. ebben az évben nem megyünk Bora Borára, jó lesz nekünk a Balaton is, cserébe elindítunk egy start-upot és majd lesz valami. Vagy használjuk még egy évig a meglévő 5 éves kocsit, nem veszünk újat).


Az eredmény nyilván ugyanaz lesz, (ahogy lehet, hogy az nyeri meg a lottó ötöst, aki életében először tölti ki, más meg évente 1000 szelvényt is vásárol és úgy hal meg, hogy még hármasa sem volt), csak a többi körülmény nem mindegy. Hogy neked EGYÉNILEG mekkora a kockázat. Hogy 5-10 évnyi, 60-120 hónapnyi, 12000-24000 órányi béredet kockáztatod, vagy az öledbe hullott pénzt.

2019. febr. 2. 00:41
 4/4 Pupusz ***** válasza:
Engem 14 évesen kollégiumba küldtek a szüleim a panelből, ott nagyjából el is engedett a háló. Nálam is elengedett a konvenciós korlát, buliztam, éltem, ki is rúgtak, sodródtam. Mikor beláttam, hogy valamit azért kellene csinálnom érdemben is, elkezdtem dolgozni, majd kiváltottam a vállalkozóit és rástartoltam a dologra, 0Ft-ból. A gyerekkori barátaim, ismerőseim egyetemekre jártak, 18 évesen saját kocsit kaptak, bulikra 5-10ezret (1996-2000) nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy behozhatatlanul lemaradok, ők pedig a csillagokig startolnak. Se diplomám, se szülői háttér, se kapcsolatok, se tőke. Az energiáimat és a "vakok között a félszemű" helyzetemet bocsátottam áruba, amelyet olvasással szereztem meg. Mindig sokat olvastam. 20 évesen vezető lettem, 100 embert irányítottam. Persze belebuktam, külső tényezők miatt, meg a tapasztalatlanságom miatt. De már tudtam, hogy képes vagyok valamit elérni és ez reményt adott, sokat tanultam belőle. A jogosítványt, autót csak 22 évesen tudtam saját forrásból megszerezni, pedig nagyon vágytam rá már korábban is. Szinte mindenkinek volt már a környezetemben. Aztán több céget is felépítettem és be is döntöttem, sok tapasztalatot szereztem, menet közben sok mindent megtanultam, jó kapcsolataim lettek. 28 éves koromra beértem és azóta is fejlődöm szépen. Család, egzisztencia, jólét, évi egy hónap nyaralás, ingatlanok, új prémium autók, előrehaladás. A gyerekkori barátok sajnos nagyon lemaradtak ehhez képest. Pár százezres fizetés alkalmazottként, ami nekik sem elég, alkoholizmus, túlhajszoltság, panel, kis lakás, probléma hegyek. Sajnálom őket, jobb érzés lenne, ha egy szinten lennénk. Van egy, aki messze a legokosabb volt az osztályban, mindenki azt gondolta, hogy belőle nagy ember lesz. Nem lett és láthatóan már nem is lesz belőle senki az égvilágon. Én meg az osztály bohóca voltam mindig, mégis sikerült megvalósítani az álmaimat. Pedig ez nagyon nem így festett 22 évvel ezelőtt. Egy nyomorult csöves voltam hozzájuk képest. A hülyeségem volt az egyetlen vagyontárgyam. Lehet, hogy ez motivált, mert nagyon nem volt jó érzés. Jelenleg szüleimet, anyósomat, meg még többeket a rokonságból én támogatok. Nejemnek a házasságunk óta nem kell dolgoznia, így meg tudja adni a családnak a harmonikus otthoni hátteret. A gyerekeimnek már komoly védőhálót, szabadságot, kényszerektől mentes élet megalapozottságát szeretném megadni. Passzív jövedelemmel társítva persze. Most már sokkal kényelmesebben haladok a céljaim felé, mint 20 évvel ezelőtt. Talán túl is kompenzálom egykori csövességemet bizonyos luxus dolgokkal, amikre nem lenne feltétlenül szükség. Óramániás vagyok és lelkes amatőr autó bolond is. Mindenből csak a prémiumot veszem. Talán ezért van. De nem szégyellem, hogy nem vagyok született befutó. Megküzdöttem érte, megszereztem, amit akartam, boldogan élvezem. Nem érdekel, ki mit gondol az óráimról, kocsijaimról, nyaralásainkról, életszínvonalunkról. Nem is hirdetem magunkat a közösségi oldalakon soha, azt elég gáznak tartom. Mindenki előtt ott a lehetőség. Nem sokan indulhatnak hátrébbról, mint én. Legfeljebb az intézetis gyerekek. Vagy az etiópok, ahogy valaki írta. A lentről indulás mindenesetre lehet egy erős motivációs tényező is. Hátrányból előnyt kovácsolni. Én ezt nevezem életművészetnek. Nem mintha mérvadó lennék egyébként vagyonilag, hazai viszonylatban sem az igazán gazdagokhoz képest. Ahonnan indultam, ahhoz képest viszont szerintem szép eredmény. Hálát is adok érte minden nap.
2019. febr. 2. 09:11
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!