Ha elhozok egy kutyát a menhelyről, hogy tudom eldönteni, hogy megszeretett-e?

Sehogy. Teljesen mashogy viselkednek menhelyen, mint csaladban, nagyon sokszor zsakbamacska a kutya.

De nem azzal lesz a baj szerintem, hogy szeret-e,csak lehetnek olyan rossz berogzult szokasai, viselkedesformai, ami majd csak nalad derul ki.

En trener segitseget kertem a menhelyi kutyamhoz, mert egyedul keves voltam a problemak megoldasahoz, de sokat segitett. Szoval en azt mondom, hogy erdemes akkor vallalni kutyat, ha van arra penz is, hogy elvidd kutyasuliba, trenerhez, ha kell. Nem biztos, hogy kell, de benne van a pakliban.

Az en kutyam peldaul reaktiv idegen kutyakra porazon. Orjongve ugatott minden seta alkalmaval, mar jobb a helyzet a sok gyakorlasnak koszonhetoen azert, de nem tokeletes.

Poraz nelkul nincs mas kutyakkal gondja egyebkent, ezert ez igy a menhelyen nem derult ki vagy talan elhallgattak, ha tudtak is. Ezen kivul volt meg par aprosag, pl a kaja es kulonbozo targyak feltese, egyszer meg is harapott, illetve a szeparacios szorongas, de ez utobbi lehet, hogy az en hibam volt, mert csak 1 hetig tudtam vele itthon lenni es nem tudtam ennyi ido alatt tokeletesen egyedulletre szoktatni.

Na szoval nalunk ilyenek voltak, de a treningeknek koszonhetoen mar csak tulajdonkeppen a reaktivitason kell meg dolgozni, talan egyszer teljesen megszunik ez is, mint a tobbi.

De en kiemelnem, hogy nem minden menhelyes kutya nehez eset!! Tenyleg nem! Csak akar benne lehet a pakliban, nem lehet tudni.

Előfordul, hogy "érezzük, hogy van kapcsolat", de azért nem ez a jellemző, nehogy csalódás érjen. A menhelyi kutya ott él, jó esetben csak hetek, rossz esetben hónapok, sőt évek óta, még ha van is pár állandó önkéntes, gondozó, csak jönnek-mennek az emberek az életében. Ha jó a menhely, akkor napi 1x viszik sétálni, de ez mondjuk fél óra, szóval arra számíts, hogy sétáltatás, ismerkedés során nem a doku filmekben látott könnyfacsaró egymásratalálás történik.

Vigyél magaddal virslit, sajtot, vidd el többször sétálni, ha már döntöttél, kezdd el a kötődés erősítését már ott.

Ha hazavitted egyetlen titka van a kapcsolat erősítésének: minél többet kell vele foglalkozni! Korától, eü és (mondjuk így) mentális állapotától, szocializáltságától, esetleges traumáitól függően mást és mást (suli, tréner, séták, kirándulás, kutyás összejövetelek stb.), de ez a lényeg, a kutya legyen minél többször aktív kapcsolatban veled.

Legyen veled fizikálisan is minél többet a kutya, foglalkozz vele minél többet, próbáld minél jobban megismerni a jelzéseit, alakítsatok ki egy napirendet mielőbb. Hagyd, hogy a kutya nyisson feléd, ne erőltesd az állandó nyüstölést ha nem igényli. Nem kell totálisan elkényeztetni sem, nem szabad mindent megengedni, mert jajszegénymenhelyi jószág, azt döntsd el az elején, hogy mi lesz később is tilos, azt ne engedd az elején sem.

Ha minden jól megy, akkor - előélettől, habitustó stb. függően - előbb-utóbb nyitni fog a kutya, és egyre szorosabb lesz a kapcsolat. A miénk pl. - bár az elejétől barátságos volt, lehetett simizni, trénerhez, aztán kutyasuliba jártunk stb. - kb. 3 hónap után mutatott egy elég erőteljes nyitást, kb. onnantól volt az, hogy ő kezdte el kifejezetten keresni a társaságunkat, bejött hozzánk a szobába az előszobai fekhelyéről, odajött, puncsolt, bújt, kérte a simit, hasvakarást, és különböző szitukban is egyre inkább látszott, hogy megbízik bennünk, figyel ránk, és a folyamat a mai napig tart, pedig már 2,5 éve van velünk. :)

5-os, persze, hogy neveletlen volt, menhelyi kutyarol beszelunk, bar a reaktivitas lehet idegrendszeri dolog is sokszor.

Eloeleterol nem sokat tudni, utcan koborolt, aztan a menhelyen 2 evet elt. Ott szerinted minden egyes kutyaval kulon trener foglalkozik napi x orat? :D Vicces vagy.

6-os vagyok: 1-es és 4-es jókat ír. Jó menhelyen ismerik a kutyáikat és megmondják a kutya problémáit (persze lehet olyan, ami a menhelyi környezetben nem derül ki). Sajnos viszonylag kevés olyan kutya kerül ki onnan, amelyiknél meg lehet úszni a trénert, kutyasulit (bár nyilván van azért sok olyan is, amelyik pl. gazda halála, költözése, betegsége miatt kerül be, de amúgy jól szocializált, nincs traumája, ezeket igyekeznek gyorsan ki is pörgetni, hogy a menhelyi lét ne is csináljon neki).

A miénk is reaktív volt, elsősorban pórázreaktív + bizonyos szitukban félelmi aggressziót is mutatott, ami nem csoda, az utcán élt, kölykökkel, szóval gondolom meg kellett harcolnia a harcait csórikámnak. Tréner, majd kutyasuli kellett, de szépen rendbehoztuk, sok munkával, de azért szerencsénk is volt vele, jó idegrenszerű, rugalmas kutya. :)

Eteted,simogatod és megszeret. Egy egeszséges kutyánál ez pont ennyi.

Ha bármit célozgatnak,hogy "reaktív", "tapasztalt gazdának ajánlott" stb. akkor azt a kutyát NE válaszd mert szívás lesz az életed.