Menhely, fajtamentők? Mi van velük néha tényleg nem értem?

Te, figyeljmár, csak egy személyes példa. Dolgozom napi 8-10 órát, mellette edzeni járok, háztartást vezetek, kutyázok, és néha mentek. Legutóbb mikor ideiglenes kutya volt nálam, már nekem is elborult az agyam attól, hogy még én rohangáljak a gazdijelöltek után, hozzam-vigyem a kutyát munkaidőben ide-oda, mert ők akkor érnek rá. Na akkor megértettem a sokat anyázott állatvédőket. Rengetegen ugyanezt család, gyerek mellett csinálják, és nem egy kutyáért felelnek, hanem akár többszázért is. A szabadidejükben.

Szerintem meg lehet érteni, hogy néha nem érik utól magukat, elmaradnak e-mailre válaszolások, esetleg rossz napjuk van és nem megfelelő hangnemben mondják el amit el akarnak mondani, vagy éppen nincs idejük utánajárni az örökbeadott kutyáik sorsának, mikor a bent lévők betegek, vagy mondjuk jön a tél, fel kell készíteni a menhelyet rá.

Nem olvasom végig az összes választ, bocsi ha ismétlek.

Hogy próbáltad felvenni velük a kapcsolatot? Telefonon kell őket felhívni, az emailt és más írásos üzenetet nem mindig kapják meg, vagy ha meg is kapják kapnak napi 20 ilyen személytelen komolytalan érdeklődést (pl gyerekektől hogy jaj de cuki ez a kutya, mennyibe kerül?), ők is dolgozó emberek úgy gondolják hogy a telefonos egyeztetés sokkal hatékonyabb és aki tényleg komolyan gondolja telefonál.

Persze az is lehet hogy egy szimplán inkorrekt kretént találtál meg, sajna az állatmentők között is vannak iszonyat ostoba érzéketlen elfásult idióták.

A másik eset pedig elég gyanús, azt írod az ismerősöd ivartalanította, a fajtamentések csak nagyon pici kutyát adnak örökbe ivartalanítási kötelezettséggel, de az ilyen pici kölyök kutyákat még bőven lehet nevelni, tanítani, ráadásul minek vállalt be egy ilyen problémás kutyát, a próba idő alatt rájöhetett volna hogy neki ez sok. Aztán az is furcsa hogy albérletbe adnak kutyát, a legtöbb egyesület rögtön elküld ha nincs saját fix lakásod, pontosan az ilyen esetek elkerülése miatt.

Ők mint elszánt beteges kutyások elképzelhetetlennek tartanak olyan esettet hogy megkeljen válni társunktól. És ezzel én is egyet értek, felelősséget vállaltam egy lényért, része lett az életemnek, és tudom ha netán tényleg valami olyan helyzet lenne hogy nem tudnám tartani (betegség, halál...) kapásból tudok 4 olyan embert aki még össze is veszne rajta. És nem azért mert nagy kutyarajongók, hanem mert tudják nekem mennyit jelent. Akinek ilyen bizonytalan a háttere, és nincs meg a kellő elszántság, tapasztalat az ne vállaljon kutyát.

Nekem a közelmúltban volt a fajtamentőkkel egy nagyon bántó esetem.

Ideiglenes befogadót kerestek, jelentkeztem,hogy véglegesen befogadnék egyet a kutyusok közül. Úgy indultunk,hogy a kutya max 2 éves. Mire odaért hozzám,kiderült,hogy 4 múlt.

Elhoztam. Abszolút szocializálatlan volt, de imádtuk, nagyon hamar alkalmazkodott,stb.

Aztán egyik nap a gyerek átölelte a nyakát,a kutya pedig rátámadt. Ha nem tudom elkapni,letépi a fiam arcát.

Nem tudtam bízni benne ezek után,s bár a szivem szakadt meg,visszavittem,úgy,hogy megbeszéltük,hogy ha bekerül egy gyerekbarát kutyus,vagy egy kölyök,akkor azonnal szólnak,és jöhet, illetve,hogy a visszavitt kutyusról is kapok híreket.Azóta a kutyus gazdis,én mégsem kaptam semmi hírt. Sőőt,azóta kb 10 kölyök került be. Egyszer sem hívtak!

Nekem ez nagyon rosszul esett, és felháborít,hogy mikor segíteni akarok,még szinte le is köpnek.