Ti elaltatnátok a kutyátokat?

én több kutyámat is elaltattam, de csak akkor amikor gyógyszeresen már nem volt javítható a közérzete. Amíg gyógyszerrel tudtuk úgy stabilizálni, hogy még élvezze a mindennapokat addig mindent megkaptak.

A kutyának a szeme az utolsó érzékszerve amit használ. Az hiányzik neki a legkevésbbé. Az orra és a füle pótolja.

Van egy 14 éves kutyám. Fájogat neki itt-ott, nagyot hall, nehezen jön fel a lépcsőn és igen, rengeteget alszik. De amúgy meg imád labdázni. És biztos vagyok benne, hogy imád mellettem aludni is. Nem hinném, hogy el kéne altatni azért, mert öregkori fájdalmai vannak és sokat alszik. Én ezt természetesnek érzem.

Nagyapámnak is fájt itt-ott, valószínű több volt az életében a fájdalom mint a fájdalommentes időszak, de imádott élni az utolsó percig is. Nagymamám pl. rákosan kívánta a halált. Csak azért írom, hogy fájdalom, öregkori nyavalyák még nem jelentik azt, hogy értelmetlen és örömtelen egy élet. Van olyan fájdalom, igen, ami már csillapíthatatlan. De ebben az esetben nem lettem meggyőzve, hogy ez a kutya készen áll a halálra.

Erkölcsileg talán a valaha legvitatottabb kérdés az eutanázia...

Természetes körülmények között nem szenvedne ennyit, bár házasítva van, velünk élnek, meghosszabbítjuk az életüket vagy a szenvedésüket... de persze Istent sem játszhatunk...

Nem javaslom hogy a porhüvelyt megtartsátok bármilyen formában is, az elengedést segítené ha közösen kiszórnátok.