Hogyan tudnék segíteni a férjemnek a gyászában? Sajnos a kutyájukat ma el kell altatni.

Volt még benne 4-5 év azért (a szép kor részhez).

Próbáld meg meglepni egy másik kutyussal.

Szia! Nagyon sajnálom a kutyust, ez már tényleg nem élet így, és szegényt hagyni kell szépen elmenni. Nem hinném, hogy humánus lenne megvárni, míg ő kiszenved. Ugyanezt éltem át tavaly a cicámmal. Nem hagytam szegényt szenvedni, inkább aludjon.

A férjed biztosan nagyon elkeseredett lesz egy darabig, ez ígyvan rendjén. Abban tudsz segíteni, hogy emlékezteted, milyen szép élete volt a kutyusnak, milyen jó dolga volt. Esetleg megpróbálhatod felvidítani vicces történetekkel a kutyusról, amire együtt emlékeztek, de ha erre nagyon szomorúan reagál, inkább ne erőltesd a témát. Te ismered a férjed, te tudod, mennyire lehet egyébként is felvidítani, és mi az, amit szeret. Próbáld elterelni a figyelmét, amennyire lehet, de támogasd, mint egyébként. Ha ő akar a kutyáról beszélni, beszélgess vele, de mindig biztosítsd: jól döntöttetek, mikor elaltattátok.

A "házi" elaltatást nem javaslom, bízzátok a dokira. Lehet, csak még jobban fáj szegénynek, míg végül meg nem hal. A doki csak egy szurit ad neki, ami egyáltalán nem fáj, és csak csendben, nyugodtan elalszik. Sajnálom.

Szia, a második vagyok ismét.

Én sem javaslom a másik kutyát, én ugyan szereztem két hét után másik cicust, de teljesen máshogy néz ki, mint az öreg kandúrom kinézett, és nem "őt akartam pótolni", egyszerűen csak hiányzott egy cica, így őt önmagáért szeretem. De ez nem mindenkivel van így. Sokan csak a másikhoz hasonlítgatják az új kedvencet, szomorúvá teszi őket. Ha ő említi a kutya projektet, természetesen akkor készen áll rá, de meglepetés szerűen ne teremjen ott egy másik kutya.

Remélem, minden rendben, és sajnálom szegény kutyát. De ennek így kellett történnie.