Ti mennyire szeretitek a hazi kedvenceteket?

Én sajnos három kisállatomat kellet elveszítenem. :(

A hörcsögömet lassan két éve veszítettem el. Pontosan három hónapig volt velem. Betegség vitte el. Láttam rajta, hogy valami nem oké, de nem vittem orvoshoz (azóta is gyötör a bűntudat).

Az ő halálának a feldolgozásában segített a teknősöm. Ő szinte (pár hét híján) egy évet volt velem. Szintén az én hibámból megszökött. Nem vigyáztam rá eléggé.

A kis kecském február hatodikán született. Április huszonkettedikén felakasztotta magát. Itthon se voltam :'(. A mamáját kivitték a szüleim a seregbe és ő itthon maradt egyedül. Három napra mentem el itthonról. Nem tudtam, hogy a mamáját kiviszik és el se búcsúztam rendesen tőlük, mert abban a hiszemben éltem, hogy három nap múlva újra látom. Azt mondták a szüleim végig keresett engem. Még amikor kisebb volt megígértem neki és a mamájának is, hogy vigyázok rá. Nem tettem.

Mindhármuknak azért kellett elmenniük idő előtt, mert nem vigyáztam rájuk eléggé. :(

Még szeretnék állatot, de több nem lesz. Egyszerűen nem látszik rajtam és szemrebbenés nélkül tudok róluk beszélni, de valahol mélyen nagyon megviselt a haláluk és ha még egy élet elmúlását kéne végignézzem a saját hibámból biztos, hogy utánuk mennék.

Én is csak annyit tudok tanácsolni mint az előttem író. Legyél vele minél többet, ha pedig bekövetezik a legrosszabb akkor hagyj időt magadnak a gyászra. Amikor pedig úgy érzed és még akarsz lehet érdemes lenni egy másik kutyust örökbe fogadni. Nem fogja pótolni a mostani kutyusod, de lesz valaki melletted. Erőt és kitartást.