Altatnak el macskát? Ennyiért vállalnák?

"Ja és másrészt, az ilyen embereket sem szokás tudtommal elaltatni."

A civilizáltabb helyeken valóban nem. Van ahol azért viszont igen, a visszaeső bűnözőket és az igazán veszélyesnek, és jellemtelennek/lelkiismeretlennek ítélt személyeket. Őket nem altató-, hanem kálium-klorid injekcióval.

Más, humántalan helyeken pedig esetleg az ember kezét vágják le, vagy hasonlók. Szerencsére ilyenből nem sok van.

Szóval akkor a kérdező inkább alakítson ki egy cellát a garázsban v. a ház mellett, és zárja be pl., teszem azt 2 évre a macskát? - kaját az elégséges mértékben nyilván kapna, mint egy emberi fogoly, orvosi ellátást, ha feltétlen szükséges, helyben - (márha ez humánusabb? eljárás, mint az altatás)

#10-es:

Abban, amiket leírtál, valóban igazat kell adjak, magammal szemben. Ezt elismerem!

Viszont az se fair, hogy ez aránytalan mértékben terhel le valakit, jelen esetben a kérdezőt, legfőképp mert Ő valóban adna a jóindulatából, amennyit tud.

Emellett ugye mindenki ismer olyan esetet is - akár személyesen -, amikor az egyébként igyekvő gazdára a természet agresszív szaporodási mechanizmusa mért problémát. Most akkor abban az esetben mennyire jogosan szidják az embert? Mindig mindenhol az embernek kéne igyekeznie azon, hogy a természet hibáit kijavítsa?

Ja, és akkor hol van utóbbinál az, hogy a természet nem lehet hibás? Vagy esetleg mégiscsak az az igazság, hogy annál sincs tökéletesség; sőt...?

"az elején még vicces is volt"

Ezt kicsit csalódottan veszem, mert nem viccnek szántam a leírtakat, hanem egy olyan kérdésnek, amit az emberek jó része nem volt eddig hajlandó megválaszolni, helyette elmentek mellette vagy puffogták tovább a magukét.

Valóban elítélőbb voltam a valóságnál, s ezt #10-es válaszoló fogalmazta meg jobban - az a macska inkább olyan, mint egy árva. (gyereket én inkább azért nem mondanék, mert ebben a macskáknál is van átmenet - gyereknek azt a kiscicát tartom, amelyik normálisan, érdeklődve közeledik a másikhoz, mégha ebben át is esik sokszor a ló túloldalála s az tolakodó, ellenben macskánál felnőttnek és ezzel arányosan erőszakoskodónak számítom azt a jól megtermett kandúrt, aki első látásra megöl más kiscicákat eléggé ~ hogy kicsit finom is lehessek ~ ízléstelen, s úm. közönséges szexuális vonatkozásoknál fogva.

(#10-es leírása után) Elismerem, hogy a macska, sőt általánosítva sok háziállat esetében árnyaló körülménynek számít az, hogy mint egy árva, ráutaló helyzetben vannak.

De ez abból a szempontból is jóval árnyaltabb, minthogy a gazdák kapják meg folyamatosan a pofájukba, hogy milyen szemét emberek, hogy az emberi faj milyen otromba (írják/mondják ezt emberként az illetők), hogy egy állatot csak szeretni lehet.... S ez a (meggondolatlan) magatartás a válaszolók részéről ugyebár eléggé bevált szokás itt a Gyakorikérdések oldalán.

Mert pl. - apropóként említve - ha a természetnek egy picit is helyén lett volna az esze, szvsz., akkor a macskákban benne marad az a képesség, hogy kint megélhetést találjanak, ahogy több állatnak meg sikerül. Vagy ezt is rosszul gondolom?

Nagyon egyszerű, be kell csukni a macskát és kész. Nappal úgyis csak doglenek, akkor lehet a házban, ejjelre ha nyavikolna pedig a garázsba csuknam vagy sufni vagy valami ilyen helyre.

Nem kell vele foglalkozni, hogy bámul kifelé, majd megszokja. Még mindig jobb a benti élet, mint kint a folyamatos verekedés, vagy az altatás.

"Mert pl. - apropóként említve - ha a természetnek egy picit is helyén lett volna az esze, szvsz., akkor a macskákban benne marad az a képesség, hogy kint megélhetést találjanak, ahogy több állatnak meg sikerül. Vagy ezt is rosszul gondolom?"

A macskák képesek megélni a természetben.

Persze az a szobacica, amelyik még nemhogy nem látott semmit, amire esetleg vadászhatna, hanem az utcán sem járt még nyilván nem, de a kinti-benti és kinti cicák többsége könnyen megél.

Az, hogy verekednek a macskák szimplán amiatt van, mert a természetben több hektáros vagy négyzetkilométeres területük van a vadmacskáknak, ugyanennyi helyen az emberek tartanak 100 macskát, több az összeütközés. Ez nem a természet baja.

Másrészt: az ember gyakran tudatosan olyan állatokat tenyészt , amelyek nem képesek megélni a vadonban. Pl. kitenyésztett aranyhalak. Az sem a természet hibája, mi tettük ilyenné őket.

A házimacska nem a természet teremtménye. Vadon élő őse vadászik magának kaját, és nem szaporodik túl. (Sőt, azt hiszem, kihalófélben van...)

A természet tehát macska témában nem követett el hibát!

A házimacskát az ember teremtette. Csakis az ember felelős azért, hogy a településeken túlszaporodik. Így aztán a házimacskákkal kapcsolatos problémákat igenis az embernek kell megoldania. Általánosságban úgy, hogy csak annyi macskát fogad be, amennyit lelkiismeretesen és felelősséggel tud gondozni, oltatni a betegségek ellen és IVARTALANÍTANI.

Nem muszáj cicát befogadni, de ha valaki ezt teszi, akkor igenis vállalja a fentieket.

De: most hagyjuk az általánosítást, mert a kérdező esete teljesen speciális, egyedi eset. Ő elvileg megtett mindent azért, hogy a macska megfelelő feltételek között éljen, de az valamiért mégis bunyózik. Itt már csak a mérték a kérdés: meddig lehet áldozatokat hozni egy macskáért, ha véges a buksza és közben ott a család?

Bocs, hogy beleszolok az offolasba de erre reagálnom kell :

"elvileg megtett mindent azért, hogy a macska megfelelő feltételek között éljen, de az valamiért mégis bunyózik. Itt már csak a mérték a kérdés: meddig lehet áldozatokat hozni egy macskáért, ha véges a buksza és közben ott a család?"

Igazából tökre nem tett meg mindent, olyan egyszerű megoldás van, hogy éjjelre be kell zárni a macskát. Ennyi. Nem kell itt lelkizni, hogy az milyen rossz neki, az altatás kicsit rosszabb.

Én speciel az első hereles utánai bunyó után betereltem volna a macskát. Azért is mert a franc akarja, hogy kárba vesszen az a pénz ami eddig rament.