Vannak itt olyan anyukak, akik szeretik az anyosukat?
Ezen az oldalon a valaszadok tobbsege szinte semmibe nezi az anyosat. Az o velemenyuk, hozzaalasasuk, tanacsuk szinte mindig rossz, elavult, ok szinte mindig alkalmatlanok az unoka felugyeletere, mig a sajat anyukajuk a jo/jobb nagymama, csak ra lehet szamitani, stb.
Elhiszem, hogy van ellenpelda erre, de sajnos sok esetben annyira negativan irtok az anyosrol, olyan aprosagok miatt, hogy pl., ebed elott sutit adott a gyereknek... tegye a szivere a kezet az, aki majd a sajat unokajanak nem fog adni egy falat frissen sult pogacsat, mert az ebed elott veletlenul kisult, es a gyerek odaig van az illatatol, szepen keri...de ez csak egyetlen pelda volt.
Boldog gyerekkorom volt, mindket nagymammal imadtam lenni, igazi foldi paradicsom volt szamomra es a tesoim szamara, hogy naluk minden lazabb volt mint otthon, es igen, osszeettunk mindent, kikonyorogtuk az edessegeket, fent maradtunk sokaig, szomszedoltunk, koszosak lehettunk, lemereszkedtunk a dohos pincebe bujocskazni, bebujtunk neha a kutyaolba is, megsem lettunk betegek, es otthon visszaallt a rend. En mar nagyobb voltam, es emlekszem ezekre, de a 2-3 eves ocsemet is ott tudtak hagyni anyukamek velunk akar egy hetre is, soha nem sirt a "vakacio" alatt, pedig mamaek nem mindent ugy csinaltak, ahogy anyukamek, sot. Nem gondoljatok, hogy az anyukaknak elfogadobbnak kellene lenni az anyosokkal szemben?
Oszinten, ha a sajat anyukatok tenne azt, amit az anyos, akkor is ugyanugy viselkednetek?
Persze a sajat magara es kornyezetere veszelyes, nem beszamithato vagy beteg nagymamak egeszen mas tema, remelem ertheto, hogy a kerdesemmel mire celoztam.
Bocsi az ekezetek hianya miatt!
Meg annyit hozzatennek, hogy nekem kisfiam van, valamikor majd remelhetoleg lesz menyem es unoka(i)m.
Mivel a gyerekneveles joreszt az anyuka szabalyai szerint tortenik, elore felek, hogy olyan menyem lesz, aki majd a sajat anyukajanak mindent megenged, az anyosanak (nekem) meg semmit...
A fiam a mindenem! Az unokam is az lesz! :)
Az elsö anyósomat nagyon szerettem, vele beszéltem meg mindent, amit más az anyjával szokott, söt miután elváltunk a férjemmel, utána is megmaradt a jó kapcsolat.
A másodikat viszont nem lehetett elviselni, annyira sok gond volt vele, mindenbe beleszólt, ha eljött, átrendezte a konyhában a dolgokat, mert szerinte úgy jó, stb. Nem is sokszor hívtuk meg...
Megértelek, igazad van. :) Nekem is van fiam is, gondolkodtam ezen.
Én kivételesen szeretem az anyósomat, de nem szeretem rábízni a gyerekeimet mégsem. Elhiheted nekem, okkal. Szóval az, hogy szeretem és tisztelem, elfogadom, hogy valahogy a férjem és a testvérei túlélték a gyerekkorukat (ami, lássuk be, nem mostanában volt), nem teszi megbízható gyermekfelügyelővé. Ez két különböző dolog, nálunk szét lehet választani. Szeretik a gyerekek, szeretnek vele lenni, sokat van nálunk. Sok erénye van, és nagyon szeretjük mindannyian, nem beteg egyébként.
És igen, anyukámra sem bíznám rá őket (csak rövid időre szoktam), ha ugyanazt csinálná velük. Igaziból senkire sem szeretem ráhagyni őket, de a szükség nagy úr. :)
Szóval nagyrészt egyetértek veled, de nem minden ilyen egyszerű.
Mindenkit felpontozok, es koszonom, hogy valaszoltok! :)
Ha van idotok, kerlek fejtsetek ki az okokat is, miert nem bizzatok a gyerekeket a nagyszulokre!
Koszi! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!