Anyóshoz hogy viszonyulnátok innentől?

Már az első bemutatásnál feltűnt, hogy nem szimpatizál velem párom anyukája. Hideg volt és feszült a jelenlétemben. Annak tudtam be,hogy nehezebben oldódik.

De a helyzet nem változott, próbáltam nyitni felé, de egyszavas válaszokkal letudott, így nyilván nem erőltettem már én sem a dolgot. A történethez hozzátartozik, hogy az előző kapcsolatomból van egy kisfiam, nem mondta soha, de lehet, hogy ez sem tetszik neki. Aztán komolyodott a kapcsolat és az összeköltözésünk előtt úgy döntöttünk, hogy bemutatjuk neki a fiamat is, vele nagyon kedves volt, de a kisfiam viszont teljesen elzárkózott tőle, ami rá egyáltalán nem jellemző. Azt mondta, hogy nem aranyos néni, pedig tényleg semmi rosszat nem tett.

A párom eljegyzett, kitűztük az esküvő időpontját is, a kapcsolatunk anyóssal nem változott. Mivel szerettünk volna egy közös babát is, gondoltuk elkezdünk próbálkozni, mert úgyse sikerül elsőre. De sikerült, így az esküvőt is előrébb hoztuk és mikor ezt ő megtudta akkor megváltozott a kapcsolatunk.

Mikor kettesben maradtunk kb 5 perce azt mondta nekem, hogy látja, hogy szerelmes a fia. Eljegyzett, hát gondolta az még nem jelent semmit. Kitűztük az esküvőt, azt már rosszabbul viselte, de azzal nyugtatta magát, hogy még bármi történhet ami meghiúsítja. De hogy felcsináltatom magam, hogy így fogjam meg az ő fiát!? Hát ez már mindennek a teteje.

Köpni-nyelni nem tudtam, aztán megkérdeztem, hogy mit ártottam neki, hogy ezt gondolja?

És erre már nem válaszolt, mert visszajött a párom.

Egyelőre még nem mondtam el neki, mert nagyon szereti az anyukáját, egyke gyerek amúgy. És abban is biztos vagyok, hogy mellém állna az ügyben. De attól függetlenül, hogy anyós ilyen én nem akarom, hogy köztük harag legyen. Vagy szólnom kéne?

Ti mit tennétek? És innentől, hogy viselkedjek vele? Ritkán találkoztunk eddig is. Párom 2 hetente megy meglátogatni ( másik város), meg heti 1-2 szer telefonon beszélnek.