Mi a menete annak, hogy apámat idősotthonban elhelyezzük?

Vedd föl a kapcsolatot minél több otthonnal, egyenként kérdezz rájuk!

Számít apukád állapota is. Nem mindenhol vállalnak bármilyen állapotú embert.

Van, ahol milliós beugró van, van, ahol nincs beugró. Emellett havi díjat is kell fizetni. Konkrétan a sógornőm apja olyan helyre lett elhelyezve, ahol nincs beugró, de havi 150e Ft-ot kell fizetni.

Elég sok intézményt egyházak tartanak fenn. Ott a gyülekezet tagjai érthető módon elsőbbséget élveznek, második vonal általában az adott felekezethez tartozók, majd utána jöhetnek a más felekezetűek. Egy hangsúlyozottan ateista embert nem szerencsés oda elhelyezni, ő sem érezné magát ott jól.

Készülj fel arra, hogy sehol sincs azonnal hely. Fél-egy év várakozás teljesen normálisnak számít. Nyilván, ami drágább, oda hamarabb be lehet kerülni.

Kérdezz rá arra is, mit nyújtanak az otthonok. Ha lehet (most talán a covid nem teszi lehetetlenné) menj el oda személyesen, nézd meg a körülményeket. A jogszabály által előírt gondozási feladatokat kötelesek teljesíteni, de vannak különbségek. Van, ahol egy szobát kap az illető, van, ahol ketten vannak egy szobában, van ahol egy egész kis apartmant kap egymaga. Nem mindig jó az egyedül lakás, mert ha sokat van magában az illető, a szellemi hanyatlása felgyorsulhat. Ugyanakkor a közös szobában alkalmazkodni kell egy idegenhez. Nem vagyunk egyformák, és nem ugyanaz jó mindegyikünknek.

Szóval a várakozási idő miatt én azt mondom, még ma állj neki keresgélni és telefonálgatni. Gyűjtsd az információkat, ahol lehet nézz szét személyesen is (egyeztetve a főnökséggel), aztán apukádat is bevonva döntsetek.

#6 vagyok, közben írtad, kérdező, a #4-es kommentedet.

Ha apukád nem akar menni, akkor kb. reménytelen a helyzet. Ha olyan állapotban van, akkor gondnokság alá lehet vetetni, de ez nem úgy működik, hogy apuka útban van mindenkinek, ezért íratunk a háziorvossal diliflepnit neki, és kényszerzubbonyban elvitetjük valahová hangos tiltakozása ellenére.

Akkor veszik gondnokság alá, ha már azt se tudja, mit csinál, hol van. Ha rendszeresen elkóborol és nem talál haza. Ha otthon van, és mindig olyanokat mond, hogy haza akar menni. Ha a saját házukban se tudja, melyik helyiség merre van. Ha a lányát a testvérének nézi, meg hasonlók. Nekem egy rokonom volt így, rendszeresen sétált és mindig hazatalált, de sosem tudta megmondani, merre járt. Aztán ahogy rosszabbodott az állapota, akkor bekerült elfekvőbe, de ott csak annyit tudnak csinálni, hogy leszedálják, hogy ne kóboroljon el, de onnantól az már csak vegetálás, nem élet.