Létezik olyan ember, akit senki sem utál, és sok mindenki kedvel?

Én az a fajta vagyok akit nem is kedvelnek, de nem is utálnak. Egyszerűen elfogadnak olyannak amilyen vagyok, sok emberrel jól kijövök, de úgy mély nyomot nem hagyok soha senkiben olyan ponton hogy nagyon kedveljen, vagy utáljon. Ha volt is 1-1 olyan ember akit sikerült magamra haragítanom valamiért, akkor utált pár hónapig volt köztünk amolyan utálat de aztán enyhült a dolog, megbeszéltük és újra minden oké lett.

A családomon kívül, egyedül a barátnőm aki imád, és a gyerekkori legjobb barátom.

Igen létezik.

1. Angyali természete van. Jólelkű.

2. Csendes szerény visszahúzódó nem bánt másokat ezért kedvelik és nincsenek irigyei, ezért nem utálják . Semleges.

Vannak az önazonos, őszinte, hiteles emberek. Őket sokan kedvelik és sokan nem.

Vannak a megfelelési kényszeresek. Őket nagyon sokan kedvelik, mert ők senkit sem akarnak bántani mindenki felé a szép arcukat mutatják, ezért népszerűek, ebből adódóan van aki utálja is.

Vannak a manipulátorok, akik megjátszák magukat érdekeik szerint, őket is sokan kedvelik akik bedőlnek nekik, akik már átlátnak rajtuk, azok nem.

Nem tudhatod soha pontosan, hogy ha mindenki kedvel, van e köztük olyan aki csak úgy tesz, de valójában utál.

Mondjuk az utál egy erős szó, arra már van konkrét indok, miért utálnak valakit valami személyes okból kifolyólag.

Ezért én úgy gondolom, hogy van sok olyan ember akit sokan kedvelnek, de nem utálnak (legfeljebb van aki nem kedveli de az még nem utálat)

Mindez csak a látszat.

Én ismerek olyan embert, aki népszerű, vezető pozícióban van, munkájából adódóan sokan ismerik, a Facebookon is sokan lájkolják, de ezek az emberek nem ismerik őt közelebbről, csak felszínesen.

Nem tudják, hogy valójában egy görény, mert amit látnak belőle, az valójában egy álca.

Én dolgoztam vele, de eleinte én is kedveltem, sajnos megismertem az igazi arcát. Többen is felmondtunk miatta. Mondhatom azt is, hogy utálom. Pedig én nem utálok senkit. De olyat tett az életemben amit nem tudok elfelejteni...

Az ilyen népszerű embereket nem kell irigyelni. Általában aki önmagát adja az kevésbé népszerű, biztos, hogy van aki kedveli, de sokan nem.

Visszatérve a kérdésre (ami nagyon jó kérdés egyébként) létezhet olyan ember akit mindenki szeret és senki sem utál, csak ez nem bizonyítható. Esetleg gondolhatom valakiről, hogy na őt tényleg mindenki szereti, mert azt látom, de azt nem látom, hogy ki rejti véka alá a véleményét.

Egyrészt ne keverd össze a virtuális valóságot (like-ok) az élettel. Másrészt igen, vannak "szerethetőbb", mondjuk így, embertípusok, akik összességében pozitív személyiségek, de senki sincs hiba nélkül, biztos, hogy nekik is vannak olyan megnyilvánulásaik, ami miatt néhányan nem kedvelik őket (pl. egy kedves, segítőkész kollégát a többség valószínűleg kedvelni fog, de biztos lesz olyan, aki szerint "seggnyaló törtető"). Én jól kijövök az emberekkel, sem a magán-, sem a szakmai életemben nem sok drámai ellentét volt, de azért tisztában vagyok a rossz tulajdonságaimmal, és hogy ezek miatt azért nem szeret mindenki, vagy mondjuk úgy nem mindenki szeret, kedvel annyira, mint a családom, barátaim. :-)

Azok, akik ezt mondják, hogy "engem soha senki nem szeretett, mindig bántottak stb." általában rossz családi háttérrel rendelkeznek (nem csak anyagi szempontból, bár az is sokat számít, hanem pl. műveltség, szeretetteljes családi háttér, családi értékek, kommunikáció stb.), és ez pici koruktól rányomja a bélyegét arra, hogy hogyan viselkednek és ezáltal hogyan ítélik meg őket. Ha egy kisgyerek úgy nő fel, hogy a család "öli" egymást folyamatosan, napi szinten megy a k*rvaanyázás stb., akkor az oviban valószínűleg undok, agresszív stb. lesz, hasonló kifejezéseket használ, és a környezet ezt nem fogja tolerálni (most abba ne menjünk bele, hogy ezt nem így kéne, mert nyilván nem a 3-4 éves tehet erről), és ő lesz az undok, buta, ocsmányszájú gyerek. Ha pedig valakinek elég sokszor mondják, hogy te buta vagy, rossz vagy, unalmas vagy, idegesítő vagy stb., akkor az előbb-utóbb olyanná is válik, befordul, tüskéket növeszt, vagy épp ellenkezőleg iszonyatosan teperni fog egy kis elismerésért és az általában rosszul sül el. Nyilván sarkítotam a folyamat leírását, de nagy vonalakban így szokott ez történni. :-(

19

Szerintem nagyon jó amit írtál. Kiegészíteném azzal, hogy ha egy kisgyereket otthon úgy nevelnek a szülők, hogy kritizálják és megkérdőjelezik, minősítik te buta vagy ügyetlen vagy stb. akkor az elhiszi magáról, hogy buta és nem szerethető. Ezért màr eleve úgy viselkedik társaságban, hogy őt úgyis utálni fogják mert ő nem szerethető. Vagy undokul fog viselkedni és tényleg ezért fogják utálni vagy bizalmatlan az emberekkel és akkor szintén az jön le, hogy őt nem kedveli senki.

Az alacsony önbecsülésű emberek gondolják magukról, hogy őket mindenhol utálják.

Aki tud dolgozni önmagán, az eljuthat arra a szintre amikor már rendben lesz önmagával, reális az önképe és elfogadja magát a hibáival együtt. Ezen a szinten már nem vágyik az ember arra, hogy mindenki szeresse, mert tudja, hogy ez lehetetlen, de nincs is rá szüksége, mert békében van önmagával. Hálás azokért akik önmagáért szeretik és nem akar azoknak megfelelni, akik nem kedvelik.