MIt tegyek ha nincs kiút? (lent)

Miért kell bántani?

Nyugodtan ismerkedhetsz! Nem kell ezt szégyellni! Elmondod a srácnak, ez van! Napközben biztos megértik a tesóid, hogy ha kettesben és a szobában szeretnétek lenni. Estére meg menjetek a fiú szüleihez!

Ne légy emiatt elkeseredve!

Mindent meg lehet oldani! Csak akarni kell! =o)

Örülj, hogy van hol laknod! Örülj, hogy van mit enned! Örülj, hogy megszülettél! Örülj, hogy nem Afrikába születtél!

Annyira szánalmas ez a szöveg, nem normális dolog 4-en lakni egy szobában, 17 évesen meg jogos, hogy szégyelli a helyzetet, mikor kamaszként szüksége lenne az önálló térre.

Én is egy szobában voltam a testvéremmel, és nagyon sok ilyet ismerek, akár fiúk-lányok egy szobában. Nem igaz, ahogy valami mondta, hogy ez nem normális 2011-ben.. éppen hogy sajnos nagyon is gyakori, hogy egy család ne tudjon külön szobát biztosítani a gyerekeknek (mellesleg azt nem tudom, hogy akkor miért kell 4-5 gyereket vállalni..). Mi csak ketten vagyunk, de a házunk sohasem készült el, a mi szobánk pedig a tetőtérben lett volna..

Ki lehet bírni, ne aggódj. Kellemetlen helyzet, de nem halálos. Nem te tehetsz róla, hogy így éltek, és aki emiatt téged piszkál az egy nagy barom, és ne foglalkozz a véleményével.

Ha találsz egy normális fiút, remélhetőleg ő nem lesz ilyen helyzetben, és nála nyugodtan tudtok romantikázni. Ha pedig ő is hasonló helyzetben lenne, akkor meg főleg nem szólhat egy szót sem.. De ennek is van jó oldala, sokkal izgalmasabb megszervezni a találkozókat..

Az, hogy normális vagy gyakori, az két különböző dolog.

Sajnos, ezt tényleg szégyen, de az ország szégyene, hogy dolgozó emberek egy élet munkájával nem tudnak annyit megteremteni, hogy minden gyermeküknek külön szobája legyen.

Szerintem ez ne hátráltasson semmiben.

Próbáld meg értékelni azt amid van.

Van hol laknod, van mit enned és van családod.

Sokaknak mindez nem adatik meg és csak akkor tudjuk a saját helyezetünket jónak értékelni, ha látjuk más nyomorát. Ez sajnos így van.

Nekem is nagyon sz@r volt a gyerekkorom, igaz volt külön szobám, de sokszor kaja nem volt...

Ez az egész a hasznodra fog válni, mert ettöl leszel erös és céltudatos az életben. Tudod, hogy ki akarsz törni és ha okosan csinálod megmarad az emberi méltóságod és valóban kitörsz majd, csak várj.

Én már a szakközépben is hetköznapi gondokkal küzködtem.

Kaja, ruha, bérletpénz...

Utáltam az életem, de megcsináltam a sulit. Továbbtanulni nem tudtam, ráadásul apukám gyógyíthatatlan beteg lett így elmentem állandó éjszakába dolgozni, hogy tudjam látogatni és a legjobb dolgokat megvenni neki, mert reménykedtem, hogy meggyógyul.

Ebben az idöszakban a "barátaim" undorító módon bántak velem, a szememre hányták, hogy nincs pénzem, holott dolgozok stb...

Majd elhagyott a barátnöm, mert neki egy pénzes öreg pali kellett.

Már sokasjára fordult meg a fejemben, hogy öngyilkos leszek, de azt mondtam, hogy neeeeem, ha bele döglök akkor is elérek valamit.

Most lassan 3 éve a történések után el tudom mondani, hogy 2 éve külföldön élek, van hol laknom, vannak normális ruháim, cipöm, már tudom mi az hogy lazac, egyszóval van mit ennem. Ugyan csak most készülök a föiskolára, de legalább eljutottam idáig és küzdök tovább!

Legyen az Én történetem számodra tanulság, hogy van sokkal sz@rabb is és onnan is fel tudja magát küzdeni az ember, ha igazán akarja.

21/F

szia:)

nincs ebben semmi szégyelnivaló, ez hidd el:)

tudod, aki igazán szeret, azt nem fogja érdekelni, hogy nincs saját szobád:)

és ha egy fiúnak ezt elmondod, és emiatt nem akar veled járni, azzal nem is érdemes foglalkozni, mert a jó párkapcsolatnak a lényege az lenne, hogy a személyt szeresse a másik, ne a szobáját:)

biztosan találsz majd egy srácot, akit nem az fogja érdekelni, hogy most mennyien laktok ott, hanem a cuki személyed:)

fel a fejjel csajszi:)

remélem segítettem:)