Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Fiatal lányok! Nektek is van...

Fiatal lányok! Nektek is van ilyen szülőtök?

Figyelt kérdés
Nekem apámról van szó konkrétan. Sokat dolgozik, ez tény, de nagy részét magának okozza, nem is pénzből, csak munka nélkül unatkozna. Mióta bevállalt egy másodállást (ezt sem pénz miatt, leginkább hatalomvágyból...), azóta egyszerűen elviselhetetlen. Ma pl összekaptunk a húgommal, ő is szemtanúja volt, de hát köztünk a veszekedések szinte mindennaposak. Erre apám elkezdett őrjöngeni, teljesen kikelt magából, de úgy, hogy azt le nem tudom írni. Elmondott minket mindennek, mikor meg kérdeztem, hogy most mi baja van, akkor még jobban üvöltött. A végén az volt, hogy én nem tudok egy normális szót szólni senkinek sem (mindig illedelmesen beszélek mindenkivel, sosem volt rám panasz), és hogy mi vadállatok vagyunk, hogy mi vagyunk a világ legutálatosabb "kölykei", hogy húzzunk be a szobánkba mindketten, és ki se mozduljunk onnan, míg anyám haza nem ér, különben megver minket. Előtte a húgomnak is olyanokat kiabált, hogy kinyírja, hogy ne merjen egy mukkot sem szólni, mert kitép a nyelvét és ehhez hasonló durva dolgok. Aztán befutottam sírva a szobámba, mikor hallottam, hogy tovább folytatta anyámnak a szidalmazásunk (tényleg egy szót nem szóltunk hozzá!), akkor kimentem zokogva, hogy most miért kell így beszélnie, miért kell üvöltözni egyből... erre mégjobban üvölteni kezdett és jött felém vérvörös fejjel, torkaszakadtából ordítva, hogy húzzak be, különben "megken". Pár napja teljesen ugyanezt lejátszotta, ráadásul a barátom előtt, akkor is majdnem megvert, teljesen átváltozott valami vadállattá, akkor azért, mert meg mertem említeni, hogy miért nem megyünk újabban soha sehova, mikor régebben annyit kirándultunk, és nekem ez hiányzik (nem a pénzről van szó, mert az lenne rá... csak apám begyöpösödött, soha nincs kedve, pedig anyám is menne szívesen ide-oda). Szóval ez leírhatatlan, valaki ekkora vadállat legyen, így kikeljen magából, tényleg nem tudom szavakkal leírni. Anyám is csak csodálkozik, próbálja előttünk mentegetni, de a húgommal tudjuk, hogy erre nincs mentség, hogy valaki ok nélkül így bánjon a lányaival. Soha nem ártottunk neki, egy rossz szavunk nincs, mert tudjuk, hogy milyen agresszív, sőt még segítünk neki a munkájában is (vállalkozó), amikor tudunk, és olyanokban is, mint a fa szedés, -rakás, hogy ne egyedül kelljen neki. Erre így reagál. Annyit sem lehet mondani neki, hogy "kék az ég", mert akkor is torka szakadtából leüvöltene, elmondana mindennek. Évekkel ezelőtt kezdte, azóta egyre durvább a viselkedése (60 éves). Lehet kezd megőrülni? Félek, hogy egyszer annyira eldurran az agya, hogy összever vagy valami. Mit lehetne tenni? Már mindketten kerüljük, ahogy tudjuk, egy héten nem váltok vele 2 mondatot se, de ha mégis, akkor is ez van. Anyám is frusztrált emiatt, ő sem mer szólni neki egy rossz szót sem. (Hozzáteszem, van egy nagyobb lánya az előző házasságából, őt már elüldözte az agresszivitásával, már nem is köszön az apjának... de ő legalább elmenekülhetett.) Hogy lehet kezelni ezt a helyzetet? Együtt lakunk, és az egyetem miatt még ide kényszerülök sokáig, valahogy ki kell bírnom. Van másnak tapasztalata ilyen szülővel?
2011. máj. 31. 20:42
1 2
 11/12 anonim ***** válasza:
60%
Nálunk ritkán, de van ilyen. Szerencsére nem az igazi apám, így nem érdekel. Egyszer úgy felhúzta magát, hogy konkrétan rosszul lett tőle... A legjobb ha kerülöd. Én köszönök neki reggel, amikor eljövök, meg aztán amikor hazaérek és ennyi. Ha kérdez valamit (anyám kedvéért néha leáll velem bájologni), akkor rövid lényegretörő válasz, esetleg műmosoly a végére (én már tökélyre fejlesztettem az évek alatt, anyám sem tudja megkülönböztetni, hogy őszinte volt-e)
2011. jún. 1. 01:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/12 A kérdező kommentje:
Hát igen, neked legalább nem az igazi apád, így meg lehet érteni, talán miért kerül és miért nem szeret, mint apa. De az enyém vér szerinti (legalábbis úgy tudom :D), így semmi oka nem lenne az utálatra, és arra, hogy így kerül minket. Ráadásul nálatok neked is van jogod visszaszólni, megvédeni magad, amiért az én apám szájoncsap. A tegnapi őrjöngése után is még ma is cseszegetett, holott én hozzá sem szóltam azóta. Anyám mondta vissza. Mindegy, kerülöm, ahogy tudom. Arra is gondoltam, hogyha még egy ilyen lesz, fogom a cókmókjaim, és elmegyek itthonról. Csak az a gond, jobban belegondolva, hogy akkor is max anyámat érdekelné, apám talán még örülne is neki, hogy nem vagyok otthon.
2011. jún. 1. 09:47
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!