Mit gondoltok a helyzetről?
Sziasztok!
Tudom, hogy sokatok problémája mellett eltörpülnek az enyéim, mégis, aki szakít rá időt, hogy elolvassa, kérem írja le a véleményét. Köszönöm!
- 2010. nyara, sütöm a pizzát ebéd előtt. Anyu a bejárati ajtó feletti üveget mossa egy székről és ordibál le, hogy minek kell begyújtani a sütőt ilyen melegben, mindjárt megsül (melege van)! Igen, hát nyár lévén meleg van, ez nem meglepő... 1, ...ha nem gyújtom be a sütőt, akkor vajon hűvösebbre fordul az idő? 2, látja, hogy sütni fogok egy pizzát, előtte percekig pakolom fel a pizzaalapra a hozzávalókat, akkor ez valamit előre vetít... akkor nem lehet szólni érte? baj, hogy pizzát sütök? 3, normális módon nem lehet az emberhez szólni, csak ordítva? ráadásul egy olyan dolog miatt dühös, ami mindennapos egy háztartásban. a sütőt általában télen-nyáron használják az emberek. 4, a közlés módja. pedagógus és ordít. nem mondja, hanem ordítja... nem sokadszorra, hanem már elsőre... normális dolog ez?
-2011. tavasz. öcsém a zuhanyzó egyik felénél leszedte a burkolatot. én fent voltam a szobámban, nem is tudtam, hogy mi folyik lent. ahogy csavarja szét a dolgokat, egy anyacsavar beleesik a lefolyóba. anyám ordít fel nekem, hogy "gyere, segíts a Tamásnak, mert miattad esett bele a csavar lefolyóba". Kérdezem, miattam??? mondja, hogy igen, mert nem voltam itt, nem segítettem... kérdezem tőle, hogy miért, talán szólt valaki előtte, hogy menjek segíteni? honnan kéne tudnom, hogy mi folyik egy olyan helységben, vagy úgy akárhol, ahol én nem vagyok, hogy mi folyik ott?? ment megint az ordibálás, hogy igen nagy pofám van, én csak kritizálni tudok, meg hasonlók. semmi észérv nem hangzik el ilyenkor a részéről... miért??
- 2011. nyara, délelőtt. "hámoznátok nekem krumplit? szólj a fiúknak is, hogy jöjjenek" felszólítással küld fel anyu a két öcsémhez. amikor megemlítem, hogy "Tamás, András, gyertek krumplit pucolni!", akkor fejhangon ordít utánam, hogy az András már segített! Kérdezem tőle, hogy most mi a baja? Az előbb még ő küldött fel, hogy szóljak... kezdődik az ordibálás, hogy én miért szólogatok be neki. 10-11 felé kelek fel és akkor én cseszegetem meg nem bírok magammal. Mondom neki, anyu, lejövök minden reggel egy normális lelkiállapotban és akkor már ordibálással kezded a reggelt. Minden nap így kezdődik és folytatod késő estig, miért jó ez? annyira felhúzott, hogy mindketten torkunk szakadtából ordibáltunka másikkal. nem ez az első eset, apróságokon veszünk össze, de az is ilyen dolgokból ered... nem szoktam ok nélkül valakivel kiabálni, nem én vagyok az, aki így a közmorált rombolná, mert örülök, hogyha nyugalom van.
-2011. nyara. épp az előbb történt. olvasom az álláshirdetéseket (álláskereső vagyok, júniusig fősulira jártam, de az utóbbi nem is fontos), anyám meg mondja, hogy "a papa lábát megcspíte valamilyen bogár, nézd meg az interneten, hogy mit lehet vele kezdeni, te úgyis ráérsz". célozgat arra, hogy munkanélküli vagyok, dologtalan, nekem most mindenre van időm... nem szóltam vissza mást, csak annyit, hogy most miért kell így beszólogatni? talán fel sem fogja, hogy miket mond. lehet, hogy már zsigerből jön neki... hogyha annyit mond, hogy légyszives, nézd meg interneten, hogy mivel lehet kezelni a bogárcsípést, mert a papát megcsípte valami, akkor ezzel a mondattal semmi probléma nem lenne. azzal van bajom, hogy nem elég, hogy nincs munkám, nekem sem öröm, hogy ez a helyzet van és akkor még beilleszti egy olyan mondatba, aminél evidens, hogy meg fogom nézni, meg fogom csinálni, amit kért. most, amikor több öngyilkosság jut, szinte napra lebontva... miért kell az embert még jobban lehúzni?? ráadásul úgy, hogy semmi rosszat nem tettem, vagy mondtam.
még tudnék írni több példát is, hasonló dolgokból erednek a viták.
elnézést a helyesírási hibákért, gyorsan lepötyögtem ezt a négy részt. mit gondoltok erről, tudnék valahogy változtatni a jelenlegi helyzeten? értelmes hozzászólásokat várok, köszönöm!
válasza:
válasza: válasza:Hát szegénykém nem irigyellek, ez így nagyon nehéz lehet neked, még olvasni is rossz volt, teljesen át tudom érezni a helyzetedet!
Szerintem az egyedüli megoldás az lesz, amint lesz munkád elhurcolkodsz albérletbe. Keress olyat,ahol esetleg még hozzád hasonló fiatalok vannak, hogy megosszátok a költséget.
Vagy esetleg nem tudom, mennyire hajlik Anyukád arra, hogy egyszer leüljetek és megbeszéljétek ezeket a dolgokat. Lehet, hogy amint lesz munkád ez meg fog szűnni.
Szerintem fogadj el bármilyen munkát. A keresztlányom gimnázium mellett nyaranta és év közben is az Auchanban pakolta a polcokat. Most Szegeden Egyetemista de mellette,ott valahol szintén ilyen munkát csinál, tehát fizikait, pedig informatikus-geológusnak tanul.
Ezzel azt akarom mondani, hogy ne várj arra, hogy olyan munkát találsz, aminek tanultál.
válasza: válasza: válasza:Figyelj csak, tuti van valami baja veled. Lehet, hogy nagyon régi már a sérelem, lehet, hogy nem akar vagy nem tud róla beszélni, de leveri rajtad így. Lehet, hogy el se tudod képzelni, hogy miről lehet szó, de biztos, hogy nincs köze ezekhez az apróságokhoz, amelyekben nincs összefüggés, csak arra jók, hogy megint büntethessen téged.
Ha rákérdezel, nem fogja elmondani, mert nem akar nyíltan konfrontálódni, mert az energiával jár. Csak így bökdös és büntet, ez is elégtétel neki. Gondold át, hogy mi lehet az oka (pl az otthonülésed, hogy eddig se dolgoztál, mert tanultál, lehet, hogy ezt se akarta már, most meg főleg dolgozni akarna látni téged), és teremts olyan helyzeteket, amiből kiderül, hogy ez-e a baja. Pl mondj neki egy konkrétumot, akkor is, ha nem igaz, pl hogy lehet, hogy sikerül munkahelyet találnod, csak még holnap meg kell kérdezned. Esetleg kérd ki a véleményét is, hogy milyen lenne az a (képzelt) munkahely szerinte! Ekkor figyeld meg a reakcióját! Ha megváltozik, ha lelkesedik érte, ha biztat, akkor ez volt a baja. Aztán sajnos nem jött össze a munkahely, de biztosítsd arról, hogy keresel tovább. Remélem, érthetően írtam. Sok sikert!
válasza:Szia!
Én a Te helyedben leültetném az anyámat egy nyugodt időben(amikor épp nem csinál semmit)és megkérném,hogy beszélgessünk.Nagyon nyugodt hangnemben elmondanám neki,hogy neked sem jó ez a helyzet,hogy nincs állásod és nem azért vagy otthon,hogy a lábadat lógassad.Megkérdezheted,hogy miért piszkál állandóan és ha kér valamit,akkor miért nem teszi azt normális stílusban.Valamint megkérdezném,hogy mi az amiben segíthetek esetleg mindennap a háztartásban?Ha közben ő felemeli a hangját,te próbálj meg higgadt maradni és így talán észreveszi,hogy te tényleg komolyan gondolod és békét akarsz otthon.Nem védeni akarom(tudom,hogy vannak olyan emberek akiknek semmi sem jó),de nem ismerem az anyukádat.Lehet csak azért ilyen,mert fáradt,mert minden az ő "nyakába szakadt"és lehet,hogy problémái vannak és nem tudja kivel megbeszélni őket.Ha így van azt is mondhatod neki,hogy nyugodtan elmondhatja,ha valami bántja,valami baja van.Remélem tudtam segíteni legalább egy kicsit!
válasza:Köszönöm szépen a válaszokat!
Fősuli előtt is dolgoztam, ezek főleg gyári munkák voltak, itt a környéken ez a legnormálisabb és legjobban fizető diákmeló, úgyhogy örültem is a lehetőségnek. Ezt folytattam suli közben is, aminek meg pláne nagyon örültem... + kiegészült egy más jellegű melóval is, ez 3/4 évig tartott. Otthon nem kellett leadnom ebből semmit, igaz, hogy nem is kerestem vele valami hű de sokat. + kaptuk az árvaellátást, ami kimondatlanul is szerintem az otthoni költségeimet fedezi. erről nem beszéltünk soha, de végülis nem gondolom, hogy ebből lenne a probléma. egyébként az most szűnt meg ebben a hónapban.
Nem tudom vele megbeszélni a problémákat, mert nem hajlandó leülni velünk... többször mondtam, hogy most szóljunk mindenkinek a családban, esetleg hívjunk egy külsőst (akármilyen pártatlan család barátját) aztán beszéljük meg, mert ez nem állapot. Erre ő, hogy nem beszél meg semmit... mindenki csinálja a dolgát. Még néhány kör, próbálkozom, hogy végre egyszer beszéljük már meg, mindenki elmondja a problémáját... mi tetszik, vagy mi nem tetszik neki... de semmi. Azt szokta ilyenkor mondani, hogy miért?? miért üljünk le, azért, hogy mindenki nekem mondja? Azt tudni kell, hogy neki a legnagyobb problémája, hogy nincs lesöpörve a lépcső, képes 10-20-ig vitázni velem/velünk. Mondom neki, hogy lesöpröm 1 perc alatt, attól te még nem tudsz rendet tartani magad körül (nagyon rendetlen, mindent szétpakol, egy olyan ágyban alszik, aminek a felén ruhák vannak szanaszét... a szobája olyan, mintha bomba robbant volna. ő kiabál a le nem söpört lépcső miatt, én meg dobom neki vissza a labdát a saját szobáját illetően a dolgokat... hetente többször lemegy ez a vita).
12:12!
Igen, bár nem írtam, de jól gondolod, hogy egyedül nevel minket! Azt hozzátenném, hogy nem vagyunk valami renitens társaság, szóval nem mondanám, hogy különösebb baj lenne velünk. Együtt élünk a nagyszüleinkkel, akik nagyon sokat segítenek! A mamám mos, főz, takarít, nagyon rendes ember, szóval egy szavam sem lehet. A papám dettó nagyon segítőkész és támogat minket mindenben. Egyedül édesanyámmal nem jövök/jövük ki túl jól. Ezzel a pár mondattal arra szeretnék célozni, hogy sokszor mondja, hogy rászakad minden, közben amikor szól, mi bármit megcsinálunk... a mamám szeret mosogatni (lehet, hogy vicces így ezt olvasni, de ő szívesebben csinálja, minthogy unatkozzon). anyu meg sose hozta fel, most a hetekben elejtette, hogy jó lenne, ha néha megmozdulnátok és mondjuk elmosogatnátok... erre én, hogy mindig az a problémád, hogy keveset van használva a mosogatógép, állásában elromlik, + a mama is szívesen elmosogat, de te mindig lecseszed mindért! tényleg így van, a mama jön ki a szobájukból és végülis a saját házában van, anyám meg ordít neki, hogy ne mászkáljál itt, menjél, aztán feküdjél le!! ilyenkor is nagyon ki szoktam akadni, hogy erre miért van szükség?? szóval, ez van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!