Bele fogok örülni? Aki hasonló helyzetben van hogy oldja meg az anyósproblémákat?

Egyszerűen már ott tartok hogy nem bírom elviselni a jelenlétét.Mindenbe beleszól.Be akarja osztani az időnket.A pénzt.Mindent.Még egy ideig kilátástalan hogy eltudjunk költözni.Van hogy napokig összevagyunk zörrenve a párommal miatta mert nekem rohadtul nem tetszik amiket mond de a párom meg azt mondja h ő nem akar beosztani nekünk semmit sem csak elmondja a véleményét és kész.Hát szerintem meg nem igy van, ja igen elmondja a véleményét ugy hogy engem megsért és ez nekem nagyon rosszul esik és nem tudok ugy viselkedni mintha semmi bajom nem lenne.Kezd nagyon elegem lenni, de nagyon.Tegnap pl feküdtünk egymás mellett párommal simogatta az arcomat és elkezdi a kedves mama hogy mi a problémátok megint?mondja párom hogy semmi erre ő azt mondja hát nem ugy néztek ki.Szóval ilyen dolgokba is beleszól.........váháááááááááá nem bírommmmm.Egy másik eset.:D történt egy kis baleset hogy ráesett valami párom anyukájára és páromat hibáztatta miatta holott nem is ő tehett róla hanem a kíváncsiskodása miatt történt mert nem kellett volna odamennie addig amig nincs kész a dolog,de ő nem bírta ki és utánna 2 napig párom ment utánna hogy jajj anya ugye nem fáj ne haragudj anyukája persze elküldte a következő szavakkal te hülye barom ezt nem néztem ki belőled hogy ennyi eszed van te ökör :D

Nos más nap meg amikor hazaért párom ez van szó szerint: jajj édes kicsi fiam adj egy puszit még meg sem öleltél.

Mivel tudnám magam nyugtatgatni?Ugy érzem hogy nem sokáig bírom ezeket a dolgokat elviselni és meg kell hoznom a legroszabb döntést.