A családom megváltozott. Mivel tereljem, kössem le a figyelmem? Kérlek mondjatok valamit! Olyan szomorú vagyok.

Tudom, léteznek ezerszer nagyobb bajok, és szerencsés vagyok hogy van családom, és nem vernek,hanem szeretnek stb., de olyan gyorsan megváltozott minden körülöttem. Apu szívrohamot kapott párhónapja, így leszokott a dohányzásról, helyette elkezdett sokat inni, és nehezen tudjuk rábírni hogy hagyja abba. Néha falazom neki anyu előtt (ma is olyan kínos volt,abban a kocsmában volt ahova haverjaimmal jártunk néha). Anyukám már nem iszik sokat, apu és nagyszülők miatt, de kivan merülve, és sokat betegeskedik, igen idősek már a szüleim. Örül, hogy szünet van és itthon vagyok mert most én ápolom akkor nagyszüleimet, de nagymamám is olyan furcsa lett. Egyre többször félre beszél, vagy nem tudja hol van, nem ismer fel...félek ilyenkor, és mozgáskorlátozott nagypapám is.

Annyira szeretnék többet segíteni mindenkinek, de nem megy!!! Ha nem iskolában vagyok, akkor a család veszi el az időmet, és imádom őket de nem tudok eleget segíteni! Napról napra romlik mindenkinek az állapota, és hiába teszek hajtok, nem jutok egyről a kettőre. Esténként kimerült vagyok, sörözöm, szomorúnak érzem magam, és félek. Még nyári gyakorlatra se megyek el szívesen mert félek hogy itthon rossz történik. Elhatároztam, hogy megpróbálok kitalálni valamit ami előttem lebeghet, mégha a családom is van az orrom előtt. Miket ajánlotok? Egyszerű pozitiv gondolatokat tudtok mondani? Bármi jó!

21/L