Normális dolog ez vagy illetlen, rosszérzésű vagyok?

Részvétem,az apukád miatt.

Senkinek nem ártasz vele,ha elmész túrázni.A természet sokszor segít oldani a szomorúságot.Természetes,hogy félsz a temetéstől,hiszen az végérvényesen lezárttá,és valóságossá teszi majd a történteket.

A temetés többek között arra is jó, hogy tudatosítsa, lezárja a történteket, természetes, hogy tartasz tőle. Biztosan nem lesz könnyű, hiszen az ember a gyásszal mindig végtelenül magányos lesz óhatatlanul is. :(

Szerintem mindenképp menj el túrázni. A természet közelsége és a barátod társasága biztos nagyon jót fog tenni lelkileg is, a jóleső fizikai fáradtság pedig a testednek használ. Mindkettő segít abban, hogy nyugodt lehess a temetés napjára, rendezni tudd a gondolataidat. Ez nem olyan, mintha bulizni mennél vagy ilyesmi (bár én úgy vagyok vele, ha valakinek az segít a gyászában, hát tegye azt), még a család sem mondhat rá semmi rosszat.

Kitartást és sok erőt kívánok a következő napokhoz neked!

Őszinte részvétem!

Egyáltalán nem illetlenség szerintem. Menj és kapcsolódj ki egy kicsit, ezzel nem ártasz senkinek. Ez nem olyan mondjuk mintha moziba, vagy discoba mennél szórakozni. Rád fér most egy kis nyugalom, utána jobban fogod érezni magad. Apukád sem szeretné ezt másként.

"A kapcsolatom jó volt vele, nagyon szerettem, még most is szeretem és rettenetesen hiányzik,"

-tehát a lényeg rendben van.

A természet gyógyító erejével segít neked. A gyásznak vannak különféle szakaszai,nem kell vizsgálgatni, "illetelen-e", ez másnál is így van. Harag, kétség, szomorúság, bűntudat, fájdalom váltakozik. És van egy ideje. Ezeket nem kell elnyomni, siettetni, ez kell, úgy hívják a lélekgyógyászok: gyászmunka.

Jobb lesz- de sokkal utána, megnyugszik a lelked.

Mindenki máshogy dolgozza fel a gyászt, és mindenkinek más, mennyi idő kell, hogy egyáltalán felfogja, ami történt. Tudom, hogy ez most furán fogsz hangozni, de azon szerencsések között vagy, akik felkészülhettek a szerettük elvesztésére, elbúcsúzhattak tőle, és ez talán a feldolgozásban is segíteni fog.

Bezárkóznod semmiképp sem szabad, jót fog tenni a kikapcsolódás, az pedig teljesen érthető, hogy tartasz a temetéstől, hiszen sokan csak ott szembesülnek azzal, hogy valami végleges, visszafordíthatatlan történt. Az eszeddel már felfogtad, ami történt, de talán a temetés segíteni fog az elfogadásban, és az elengedésben is majd. Őszinte részvétem.

Ne törődj azokkal - ha vannak - akik elítélnek a túrázás miatt.

Mivel most nagyon félsz a temetés napjától, utána kicsit meg fogsz könnyebbülni, hogy túl vagy rajta. Sajnos én már a három legközelebbi hozzátartozómat (szülők, férj) eltemettem, s nálam így volt mindig. Olyannyira szorongtam a temetésektől, hogy én azokat a napokat enyhe nyugtatóval csináltam végig. Esetleg próbáld meg Te is!

én a papámat vesztettem el így.

nem, a temetésnél sem "döbbentem rá" semmire, még most, évekkel később is olyan mintha csak elutazott volna és máshol élne.

hiányzik meg minden, de biztos így védekezik az agyam, mert lehet hogy bediliznék ha "felfogná".

nem tudom. de nem érzem "illetlennek", mindenki máshogy éli át a gyászt. van aki összeroppan, van aki meg elfogadja...ki könnyebben, ki nehezebben.

mondjuk én hiszek valamiféle testen túli létezésben, talán ezért alakult nálam így, hogy így élem ezt át.