Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Széthullik az egész család,...

Széthullik az egész család, lehet valamit tenni? 16L

Figyelt kérdés
Nem voltunk sosem egy jó család,kiskoromból sok olyanra emlékszem,hogy a szüleim verekednek,anyum begyógyszerezi magát,és hasonlók. De azért vannak szép emlékek is,jártunk nyaralni,és sokszor tényleg szép család képét keltettük. Nem akarok belemenni,mert tényleg elég hosszú történet,de dióhéjban, hogy anyum sokszor volt depressziós,megcsalta apum nem egyszer,miközben apum külföldön dolgozott, apum mikor ezeket megtudta egyből nagy verekedések lettek. Megbeszélték,hogy kibékülnek,de a dolgok már nem lettek olyanok,apum a legkisebb dolgon is felhúzta magát,elég agresszív lett,anyumnak meg több szeretője is volt. Sokat voltam akkoriban egyedül,apum ugye dolgozott,anyum meg itt-ott volt a pasijaival,bátyám akkor volt tini,ő haverokkal volt,szóval a délutánjaim a gép előtt ülve,vagy tanulással teltek. Anyum végül is talált magának egy pasit,akivel komolyan gondolta. 1 éve így elváltak apámmal. Én apuval maradtam,azonban rá fél évre elköltöztem anyához,mert nagyon csúnyán összevesztem apuval. Elég nehéz döntés volt,mert mindig is apás voltam,de így kellett lennie. Azóta csak szombat-vasárnap vagyok apummal. Hiányzik nagyon,rossz ez így. Bátyám már 22 éves, elköltözött a barátnőjével,őt is kb havonta látom. És most,ami végleg betett,az az,hogy apum megy el Irakba dolgozni. Pontosan nem tudom a munkáját,csak azt,hogy néha veszélyes is tud lenni. Három havonta fogom látni,még ennél is kevesebbet. Nem lesz közös nyaralás...stb. Vannak barátaim, velük szoktam mostanában egyre többet lenni, ők a családom,mert ezt már nem lehet annak nevezni ami nekem van. Mindenki elmegy,semmi nem olyan mint régen volt :/ Beszélni se tudok erről senkiről,szüleimmel nem akarok, anyum elég labilis,nem akarom az én gondjaimmal terhelni,hiszen inkább én vagyok a felnőtt,mintsem ő, apumnak pedig így is elég nehéz. Soha nem lesz már a régi?
2013. jún. 2. 21:55
 1/4 intrepid ***** válasza:
Kezdesz felnőni, kinő felőled a család, nincs aki fogja a kezed, felnőtté kell válnod.
2013. jún. 2. 22:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim válasza:
100%

Szia,


Először is nagyon sajnálom, hogy így alakult az életed, senki nem érdemelné ezt.

Igazából csak az én történetem tudom felhozni, és hogy én ebből milyen következtetést vontam le, hátha ez segít.


Én 6 éves voltam amikor a szüleim elváltak, meggyűlölték egymást, apának lett egy másik családja és évekig nem láttam. Ha elvitt hozzájuk öcsém és én is utáltuk, csak muszájból tette és ez látszott. Egy-két évben egyszer találkozunk, ez épp elég is. Próbáltam vele felvenni a kapcsolatot többször, mert én is biztosan apás lennék, de nem hajlik rá. Nem is egy városban lakunk.

Anyával a kapcsolatom pedig szörnyű, és öcsémmel sem a legjobb. Anyámnak volt egy pasija aki 5 évet elvett az életemből, nem mennék bele a részletekbe de olyan dolgokat kellett átélnem amit normál esetben másnak nem.

Mondhatni nincs családom, persze szeret mindenki mindenkit. De ez nem az az idilli dolog. Nekem a családi nyaralások ünnepek sem voltak meg, soha. És ez nem tudom előny e vagy hátrány mert, ha lett volna akkor valószínű hiányozna mint ahogy neked is. Nekem most sajnos barátaim sincsenek igazán akikkel ezt megtudnám beszélni. De tudod így volt időm gondolkodni.

Neked is és nekem is még maximum 3 év. Ha 16-ot túléltünk ez a 3 miért ne menne már? És utána egy új élet, később egy saját család ahol ez NEM FORDULHAT ELŐ. Hogy minden darabokra esik, hogy a család fogalma eltűnik. Engem ez hajt az új élet hogy mindent magam mögött hagyjak. Tűzz ki egy célt és fogadd el a helyzetet mert te most nem tehetsz mást.


De ettől függetlenül drukkolok hogy helyre álljanak a dolgait, mert erre is meg van az esély. Csak ne ezen pörögj egész nap. Tervezd a jövőt. És nem mellesleg apukádban meg bízz, és nem lesz semmi baja.


Csak fel a fejjel, ezen túl lehet jutni, és gondolom nem így képzelted a gyerekkorod (én sem...) De vannak dolgok amiket el kell fogadni, és ez is egy ilyen.


Remélem valamit tudtam segíteni!!


16/L

2013. jún. 3. 01:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:
Örülj neki, hogy szétesett a családod. Én bármit megadnék azért, hogy anyám ne legyen depressziós egy rossz házasságban, apámat meg nem bánnám, ha soha életembe nem látnám többé. Jobb ez nekik így.
2013. jún. 3. 20:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim válasza:
Szüleim mindketten isznak, 4 voltam, mikor elváltak. Sok mindenen mentem keresztül, náluk is volt minden, az öngyilkossági kísérlettől a szervi bajokig. Anyum újraházasodott, a helyzet változatlan. Saját 'fejlesztésű' taktika: csak a jóra emlékezz. 'Örülj' a rossz dolgoknak is, mert azokból előnyt tudsz kovácsolni, sok mindent tanulhatsz, hogy mit ne csinálj. Apudnak nem lesz semmi baja :) Ne stresszelj feleslegesen :) Ahogy az előttem szóló mondja: a saját életedet építgesd :)
2013. nov. 27. 15:54
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!