Mit tehetnék, mert már beleőrülök?

34 hónapja vagyok a párommal(21),igaz távkapcsolatban,40 km választ el minket,bár hét közben más-más város egyetemére járunk,így még nagyobb a távolság.Hétvégente felváltva megyünk egymáshoz és az az igazság már kicsit unom,értelmetlennek látom.Én még 3-4 évig tanulok az egyetemen,ő dolgozni szeretne,de soha se mondta,hogy a közelemben,említeni sem említi,hogy szeretne velem valamit.Úgy érzem ő jól elvan mellettem,néha megjegyzéseket is tesz,hogy hagyjam már abba a hisztit a távolság miatt.Hiába mondom,hogy sokkal könnyebb lenne elviselni a km-eket,ha legalább látnám,hogy ha munkába állunk a suli után,legalább tervezné,hogy egy városba megyünk,vagy összeköltözünk.Tudom,hogy fiatalok vagyunk és az iskola a fontos,de nagyon szeretem őt és a szívem szakad meg mikor hétvégén el kell válnunk,nagyon sokat sírok miatta és akkor is csak azt kapom,hogy fejezzem be a hisztit.Tudtam,hogy mit válalaok,nem voltam ilyen az elején,de az utóbbi hónapokban kilátástalan lett a dolog,amikor náluk vagyok el filmezik,gépezik, úgy érzem ő nem is akar semmit,sose mondta,hogy suli után szeretne velem lenni,esetleg összeköltözni vagy egy városban élni,még ennyit se mond,pedig ez rengeteg erőt adna nekem ,hogy kibírjam a magányos hétköznapokat.Most én vagyok ilyen hisztis,akaratos,mert úgy érzem ,ennyi év után igazán mondhatott volna valamit?Most ezért szakítsak vele?

21 l