Ti nem szégyellitek ha a családotokkal nyilvános helyre mentek együtt?

"Úgy"? Hogy "úgy"?

Azt nem szégyellem, ha nyilvános helyre megyünk együtt. Azt pl. szégyellném, ha seggrészegre innák magukat, vagy iszonyat taplón viselkednének, de ilyen nincs.

Ha nálatok csak az a gond, hogy szerinted egyedül/barátokkal kéne/illene menned, nem velük, akkor: majd kinövöd! ;-)

Így huszonéves fejjel nem szégyellem. Tini koromba volt egy időszak az életembe, amikor a társaság amibe voltam (értsd. osztály amibe jártam) taplók gyülekezete volt, akik csak azt nézték, hol lehet az emberbe belekötni, ezáltal kiváltottak szégyenérzetet nem csak magammal szemben, hanem a saját családommal szemben is. A megfelelési kényszer akkoriban bennem is megvolt (hiábavalóan). Meg persze a bűntudat, hogy így érzek a saját családommal szemben.

Ha te is hasonló cipőben járnál, ezért lenne a kérdésed, azt tanácsolom, ne akarj megfelelni ilyen embereknek, mert sosem fogsz. Szard le. A családja senkinek sem tökéletes. Senkinek sem olyan mint, ami bizonyos filmekben modellként tetszeleg. Szereted őket a hibáik ellenére is? Ha erre a kérdésre igen a válasz, ne érdekeljen ki mit gondol.

De később erre úgyis magadtól is rájössz.

23 évesen a szüleimmel kirándultam a hétvégén

Miért kellene szégyelni? Örülnél, hogy elvisznek magukkal..