Mit tegyek? Tegnap óta csak sírok! Tényleg én vagyok mindenben a hibás? Bocsika hogy hosszú lett!
Lehet, hogy bunkó vagyok, de én legalább nem írom ezeket a hamis tömjénező mondatokat, amik nem vezetnek semmire.
Ugye itt van egy 24 éves nő, akinek már most romokban van az élete. Elvált egy gyerekkel, az anyjánál lakott, és még azt is tűri, hogy az anyja terrorizálja, elvegye a pénzét.
Folyamatos anyagi függésben van, ha nem a volt férjétől, akkor az anyjától, ha nem tőle, akkor az új barátjától és annak anyjától. Abszolút 0 saját egzisztenciával vándorol egyik helyről a másikra, közben szül egy gyereket is, akit nem tud eltartani(nagyszerű szülői példa a gyereknek). Ha támadják, akkor nem áll ki magáért, és utána még kesereg is egy sort, hogy így alakult az élete. Hát lehetne ennél nagyobb vesztes valaki?
Kíváncsi lennék a tanulmányi előmenetelére, és hogy mennyit tett azért, hogy a gyereknek egy élhető otthont biztosítson. Ha pedig 17 évesen házasodott, és szült gyereket, akkor ezzel el is rendezte az életét.
Ezért kellene sajnálni?
azért gondoljatok már abba bele milyen nagymama, milyen anya az ilyen, aki az unokájának nem ad pénzt ha beteg??????? meg a saját gyerekétől mindent elvesz ??
Szerintem erre igazán csak az tud választ adni akinek gyereke van, én is anya vok de remélem soha nem leszek ilyen!!!!!!!!!!!!!
A kérdezőnek pedig sajnos magának kell boldogulnia, rendbe szednie az életét... (bár egy normális családban felkarolják egymást a bajban)
Nem 17 évesen szültem.21 évesen vállaltam a kisfiam.Mikor még házas voltam.Tanulmányaimat befejeztem,van szakmám érettségim.Biztos munkahelyről mentem el tgyás-ra majd gyed-re.Kórházba voltam ápolónő.Csak sajnos elköltöztem így nem tudtam oda vissza menni.
De remélem minél előbb találok valami munkát több helyre is beadtam a szakmai önéletrajzom.Csak sajnos kis településen(faluba) élek.
Én ki állok a magam igazáért csak ha sokan támadnak elég nehéz erősnek bizonyulni.
Kisfiamat tisztességesen nevelem.
Meg értem azt aki engem "támadott" de én biztos hátérre vállaltam a kicsit.Csak változnak a dolgok.És senkinek nem kívánom hogy ilyen helyzetbe kerüljön mint mi.köszönöm azoknak akik eddig írtak,és várom a további tanácsokat.
na, hát akkor nem is olyan rossz, ha a párod is bíztat, továbbra is melletted áll.
örülj neki, hogy képes vagy ápolónőként dolgozni, csak minimális nyelvtudás kell, és dolgozhatsz külföldön is otthonokban, ahogy ezt már írták.
inkább koncentrálj a gyermeked édesapjára, hogy jó legyen vele is a kapcsolatotok.
ez előfeltétele annak, hogy anyagilag is támogasson titeket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!