fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » A szüleim nagyon sokat veszeke...

A szüleim nagyon sokat veszekednek ilyenkor annyira félek, hogy elmegyek otthonról. Mit tegyek?

Figyelt kérdés

Sokszor volt már, hogy különköltöztek, majd össze most ismét összeköltöztek. Gyakran a pénz a probléma és ehhez hasonló dolgok. Egyszer a nevelőapukám anyától akart egy ilyen különköltözős helyzetben több milliót kérni tőle ami állítása szerint járt neki. Mivel szép szó al nem ment neki, így erőszakhoz folyamodott. Anyukámat ütötte és megpróbáltam megfojtani hátha attól "megjön az esze". Nagyon féltem így a 3 éves öcsémmel a kezemben kirohantam a házból mert próbált minket is hasonlóan elkapni. Hívtam a rendörséget mert bepánikoltam félve, hogy mivan ha megöli az anyámat. Azóta kb fél év telt el és ismét összeköltöztek. A legelején nem is bírtam találkozni a nevelőapukámmal, keveset voltam itthon és csak akkor ha ő dolgozott hogy biztosan ne találkozzunk. Azóta sikerült annyira megszoknom a helyzetet, hogy elvagyok vele de ha elkezdenek veszekedni egyböl fogom a kulcsom és telefonom és elmegyek. Nagyon pánikolok ilyenkor és szorongok. Nem tudom mit tehetnék. Beszélni már próbaltam velük de nem halgatnak rám mondván hogy csak gyerek vagyok.

16/l



#család #veszekedés #félelem
2018. aug. 17. 07:54
1 2 ❯
 1/17 anonim ***** válasza:
98%
Mit tegyél: Vedd rá anyádat hogy használja az agy nevű szervét. Irgalmatlanul hülye ha összeáll azzal aki bántalmazta. És kegyetlenül rossz anya ha a gyerekeit egy agresszív alaknak kiteszi.
2018. aug. 17. 08:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 anonim ***** válasza:
90%
És ha a nevelőapád, vagyis inkább anyád bikája, mert ez nem nevelőapa, akkor nem a szülőd.
2018. aug. 17. 08:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/17 anonim válasza:
100%
te sajnos nem tehetsz semmit. Legfeljebb annyit hogy édesanyáddal bementek a rendőrségre, vagy beköltöztök egy rokonhoz/baráthoz.
2018. aug. 17. 08:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 anonim ***** válasza:
83%
Ismerek olyan nőt,akit anno terrorizált a férje ittasan mindig,megerőszakolta a nőt hogy látták/hallották a gyerekek,különmentek,kibékültek,aztán élik világukat,igaz azóta már nincs ilyen,de elég beteg lehet agyilag egy ilyen nő aki ilyesmit elfelejt és eltűr.Anyádnak szegezd a kérdést : Te normális vagy hogy ezt eltűröd ? Miért nem hagyod ott ezt a férget ? Kíváncsi lennék mi lenne erre a válasz.
2018. aug. 17. 08:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/17 anonim ***** válasza:
92%
Minél előbb elköltözni otthonról. Öcséd a nehéz ügy... ő még teljesen védtelen ilyen korban. Ha anyád csak magát tenné ki ennek, hát vannak mazovisták, de téged és öcsédet nem lenne szabad ennek kitenni. Ha te elköltözöl nemsokára, a gyámügy kimenthetné öcsédet, de hova kerüéne? nehéz dolog ez. Nem élnek már anyád szülei, vagy bárki akire hallgatna, hogy ez nem normális? Dobja ki azt az alakot.
2018. aug. 17. 08:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/17 A kérdező kommentje:
Sajnos nem hallgat senkire. Azt hiszi tudja kezelni a dolgokat és mivel én apa nélkül nőttem fel ami szerinte nekem rossz volt de engem nem zavart, nem akarja, hogy az öcsém is apa nélkül maradjon ezért ragaszkodik ehez.
2018. aug. 17. 09:37
 7/17 anonim ***** válasza:
66%

Hát...

Nem tudom mik a jövőbeli terveid, de mikor betöltöd a nagykorúságot költözz el, és kérd, hogy az öcséd veled mehessen. Gyámüggyel beszélhetsz, hogy az otthoni közg nem megfelelő, lelki/testi terrorban voltatok tartva. Kicsit túlozhatsz is. Persze a tesók nagy része ezt nem teszi meg, amit meg is tudok érteni, hiszen végre elszakadaz otthonról, tanulhatsz, szórakozhatsz. Szóval nem lesz egyhamar önálló kereseted, kollegiumba elmehetsz, diákmelót vállalhatsz, de nincs az az ember, aki így rádbízná a tesódat. Szóval patthelyzet. Tesód valószínűleg marad, te pedig éled az életedet, néha meglátogatod majd... és ennyi. Eaetleg, mikor nagyobb lesz, és tud pl dolgozni, te meg tudsz vele lakni, befogadod, de amíg kicsi, kb semmit nem tehetsz.

2018. aug. 17. 09:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/17 A kérdező kommentje:
Igazság szerint én nem látom ennyire tragikusnak a helyzetet, mert egyszer fordult csak elő közöttük az az erőszakosabb megnyilvánulás bár a rendörség azt mondta, hogyha még egy ilyen lesz akkor valóban gyámügy. De eddig szerencsére nem fordult elő ismét. Egészen jól megvagyunk, mint egy normális család ezért eléggé optimistán látom a helyzetet. Abban szeretnék inkább segítséget kérni, hogy hogyan lépjek azon túl, hogy a veszekedések közben annyira bepánikolok, hogx elmegyek otthonról. Mivel ezek tenyleg csak veszekedések erőszak nélkül és veszekedni mindenki szokott így úgy érzem ha valahogy ezen túllépnék és nem foglalkoznék a veszekedéseikkel minden rendben lenne.
2018. aug. 17. 10:32
 9/17 anonim ***** válasza:
56%
OLvasd el mit írtál ki kérdésként,és mi volt az utolsó hozzászólásod.Úgy gondolom nálad is nagy gondok vannak fejben,ami ez kihozta.Hasonlítasz anyádhoz.
2018. aug. 17. 10:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/17 anonim válasza:
97%

Előttem szólónak adok igazat. Te is tagadsz. A kiírásodból az jön le, hogy elképesztően félsz a nevelőapádtól, mert erőszakos, utána már lényegében véded.


Nem szabad szemet hunyni a dolgok felett, mert aki egyszer üt, az máskor is fog. Gyámügynek vagy rendőrségnek szólj, ha előfordul ez még egyszer. Tanáraiddal is beszélj erről.


De ha a kérdésedre keresed a választ: iskolapszichológus. Ő tud veled foglalkozni.

2018. aug. 17. 10:59
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Egyéb kérdések kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!