Szerintetek kinek van igaza? 14/L
A történet röviden: az (anyai) nagymamámmal úgy 12 éves koromig 4-5x találkoztam (a másik unokatesóimmal hetente ennyit, egyébként), nem igazán keresett, így nincs meg köztünk az a fajta bizalom, mint a másik mamámnál (akivel kiskorom óta jóban vagyunk).
A lényeg, hogy otthon elég sok zűr van köztem és az apukám közt, most nyárra, ideküldött a nagyihoz. Tudom, idős de elég sok hülyeséget csinált, apukámnak SMS-eket küldött arról, hogyha így csinálja öngyilkos leszek, vagy, hogy egész életemben utálni fogom őt (őszintén csak annyit mondtam, hogy "van egy kis zűr köztünk", és pont mivel, tudom, hogy milyen, nem adtam ki többet).
Ő állandóan firtatta a témát, miért vagyunk rosszban, pedig megmondtam -még mindig normálisan-, hogy nem szeretnék erről beszélni, de persze ő tovább kérdezősködött (még olyan rokonaimnál is, akikkel szoros viszonyban vagyok, és tudja, hogy őket beavattam!).
Egy bizonyos SMS szám után (azt írta, hogy a nevelő anyám miatt rossz a viszonyunk, aminél nagyobb baromság nincs a földön!), én mondtam neki, hogy fejezze be, mert nekem ez nagyon kellemetlen (mivel ezért apukám nagyon leordít, és megver, bár ezt nem tettem hozzá szóban).
Volt egy vitánk, bár ő nagyon könnyedén vette az egészet, "ugyan drágám...nem kell ennyire zokon venni, mindezt...", mire én azt mondtam, hogy ehhez neki nem volt joga és máskor ne tegyen ilyeneket, mert nekem lesz rossz. És azt is mondtam, hogy hagyjon estére.
Na de, a vita után pedig kb. 1 órával mikor próbált beszélgetni (holnap akkor elmész a boltba? tehát teljesen semleges témákról, mintha mi sem történt volna), azt mondtam neki, hogy most nem szeretnék vele beszélni, mert nekem szükségem van még egy kis időre -normális hangnemben, nem bántó vagy sértő módon. Erre mondta a nővéremnek aki szintén ott ült, hogy "mond meg X-nek (nekem), hogy hozzon tejet is a boltból...", mire én sóhajtva elmentem a szobámba (nem csaptam magam után az ajtót vagy ilyenek, belül persze nem voltam túl jó állapotban).
Ezen teljesen kiborult, most ő nagyon megsértődött erre, egész nap nem szólt hozzám, és feltűnően megvan bántva -gondolkodom, azon, hogy elnézést kérek, bár igazából nem tartom ezt teljesen igazságosnak, mivel ő nemhogy bocsánatot vagy elnézést kért volna, még nem is vette problémának az enyémet, és jót kacagott az egészen! Értem, hogy jószándékú meg minden, de nekem akkoris nagyon sz.rul esett. Szerintetek, kérjek elnézést?
válasza:Én úgy gondolom, hogy az, hogy apukád megvert, az nem helyénvaló dolog. Ezt a nevelőanyukád tudja és elfogadja?? Sajnállak, nem vagy könnyű helyzetben.
Kérj elnézést a nagymamádtól, akkor is, ha nehezedre esik, és nem érzed igazságosnak. Nem is az. A nagymamád is nehéz helyzetben van, próbál megoldani kivülről egy családi problémát, és ez a próbálkozása egyáltalán nem tűnik sikeresnek. Én leginkább azt javasolnám, hogy a másik, a bizalmas kapcsolatú nagymamádtól próbálj meg segitséget kérni, ő talán rendelkezik annyi öregkori bölcsességgel, hogy segiteni tud neked valamilyen módon.
válasza:Neked van igazad, nagymamád rettenetesen erőszakos. Viszont.
24 vagyok, a húgom 18, úgyhogy még át tudom érezni a helyzetet, és tényleg csak tanácsot szeretnék adni. Ennyi idősen erősen dolgozik az igazságérzet, meg a hasonlók - nem, nem vagy hülye, nem erre akarok kilyukadni, tök normálisan működsz. Ha a veszekedést és a kellemetlen légkört meg akarod szüntetni, akkor kérj bocsánatot te. Tudom, hogy nem könnyű lenyelni a békát, de így a legkönnyebb, ő biztos, hogy nem ismeri be ha hibázott, mert kis "taknyos" vagy hozzá képest (ez ilyen). Nagymamád (ha már egyszer nagymama) nem "mai gyerek", nem fog változni, szerintem már nem is tudna.
Ettől függetlenül, úgy tűnik erősen foglalkoztatja, hogy mi a baj (elképzelhető, hogy nem csak pletykálni akar, hanem tényleg TE érdekled, bár nem ismerem), miért nem mesélsz el neki mindent? Talán a sokéves kihagyás után szeretne újra a nagymamád lenni, adj neki esélyt. Elég "érdekes" módszerrel dolgozik, de ha egyszer ilyen... Senki sem lesz tökéletes attól, hogy felnőtt vagy öreg, nem fognak mindig helyesen cselekedni, de családon belül ezt el kell fogadni/ megemészteni (később meg úgyis te döntöd el, ki az akivel tartod a kapcsolatot).
Bár továbbra sem ismerem sem őt, sem az egész szituációt, ez az egyetlen amit javasolni tudok.
Már elnézést kértem.
Azért nem beszélek vele, mert amint elmondok neki bármit, veszi is a telefont...vannak emberek, akikben nem szabad megbízni. Ő ilyen.
válasza:Ha ennyire "reménytelen", akkor meg nem szabad vele foglalkozni. Mármint ezen ne rágódj, hadd puffogjon magában, ha neki ez kell. Te tudod, hogy igazad van, hagyd rá. Csinálj te is úgy, mintha mi sem történt volna (úgy tűnik, nála működik) ha meg megint kezd kérdezősködni, mondj valami hülyeséget, pl. Az a bajom, hogy apa nem hisz az egyszarvúakban, és én ezzel nem tudok egyetérteni (csak egy példa, használd a fantáziád). A sokadik hasonló után talán feladja :) Mindenképpen ott kell maradnod egy darabig ugye? Túlélő-üzemmód bekapcs.
(Utolsó)
Igen, sokáig.
Köszönöm a válaszodat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!