A sógornőm szerintem irigységből hidegen bánik a lányunkkal, és mióta megszületett a lányom, velem is? Jól látom? Erre van megoldás?

Nem is tudom, hogy tanácsokat kérek-e vagy csak megerősítést. Valahol irreálisan érzem ezt leírni, de mégis olyan, mintha irigykedne arra, hogy nekem született egy lányom, neki meg nem, s ezt utálattal mutatja ki.

A sógornőmnek (pontosabban a férjem sógornője/öccsének felesége) van 3 fia. 9,7, 2 évesek.

Nekem van egy 6 éves fiam és egy 3 éves lányom.

Amikor terhes lettem a fiammal, és elmondtuk nekik, az volt az első reakciója, hogy de jó, DE hálisten, hogy fiú, mert ő akar először lányt szülni a családba. Ez a reakció nekem mindenhogyan furcsa lenne, de ezt annak tudatában reagálta, hogy én 3 év után estem teherbe lombikkal+2 vetélés után. Nekem ilyen helyzetben nem ez lenne az első reakcióm a kismamának, nem azt hangoztatnám, hogy ismét magamra gondolok, csak támogatnám. (Én támogattam is a babázásait, terhességeit amíg én vártam a gyerekre. Bár valahol picit irigykedtem rá, sosem mutattam ki felé, a gyerekeit meg imádtam az első perctől fogva).

Tehát, megtudta, hogy fiam lesz, lenyugodott, örült velem.

Mikor másodszorra terhes lettem spontán, és megtudta, hogy kislány, akkor meg odaszúrta, hogy náluk is lesz harmadik, lehet, hogy kislány lesz. Lett is harmadikuk, de fiú. Egy szép, egészséges fiú gyerek, aminek ugyanúgy lehet örülni, mint egy kislánynak. Persze ő biztos lazábban vette vagy fene tudja, mert állítása szerint neki minden gyerek 1-2 hónap után összejött.

Na de a lényeg: Amióta megvan a lányunk, a sógornőm folyamatosan kivételez a fiammal. Jobb ajándékokat kap, mindenben neki ad igazat, szinte elnyomja a lányomat, érezteti kettejükkel, hogy a fiamat szereti, a lányomat nem.

Egy múlt hétvégi példa. Ő jött át hozzánk, áthozott valamit, és volt nála csoki, adott belőle a gyerekeknek. A lányom nyújtotta a kezét, és lehurrogta, hogy ő nem választhat először, mert a fiam választhat elsőnek.

Vagy ajándékok terén a lányom olyanokat kap tőle, aminek egy gyerek még nem örül. Pl zoknikat, dekort a szobájába. A fiamnak meg az aktuális kedvenc játékát vette karácsonyra, úgy, hogy együtt adta oda a gyerekeknek. A lányom ezen el is keseredett, majd nagycsalád előtt hisztisnek, elkényeztetettnek nevezte.

Nagyra értékelem, hogy a fiamnak mindig szép ajándékokat vesz, nem is tőle sajnálom, hisz én egyformán szeretem mindkét gyermekemet. Az bánt, hogy arra használja a fiamat, hogy elnyomja a lányomat. Máshogy szól a fiamhoz, neki ad mindenben igazat, neki vesz klassz ajándékokat, a lányomat meg szóhoz sem engedi, nem szentel neki figyelmet.

Próbálom is leredukálni a találkozások számát, de ez nehéz. A fiam szereti a “sógornőmet”, sőt, a lányom is meg akar veszni a figyelméért mindennek ellenére.